Ez normális vagy csak én reagálom túl?

Korábban már volt kérdésem ezzel az ügyben kapcsolatban, de valahogy nem nyugtattak meg a további fejlemények. Szóval az a szitu, hogy a barátnőmmel távkapcsolatban vagyunk, és amikor egyszer találkoztunk, elmondta hogy elkezdett beszélgetni egy régi ismerősével, akivel jóban voltak, és ez az illető mindig többet akart a barátnőmtől. Kicsit hülyén reagáltam le a dolgokat, mert egészen eddig mindketten azon a véleményen voltunk hogy nincs szükségünk más nembeli barátokra, mert itt vagyunk egymásnak legjobb barátokként is. Hülyén reagáltam le a dolgot, és megbántottam, de nem tudtam hova tenni, hogy közel másfél évig ugyanaz volt a véleményünk, de most ez a semmiből jött konkrétan. Ennek már két hete, és belementem a dologba, mert nem akarom korlátozni, és szeretném ha szabadnak érezné magát mellettem. Én viszont megkértem hogy egy ideig ne találkozzanak még, és ne beszélje ki a mi, és az én dolgaimat neki, mert nekem eddig nagyon más volt a beállítottságom ezzel kapcsolatban és kell egy kis idő hogy új szempontból, ne féltékenykedve nézzek erre a dologra. Én ezen az úton szépen lassan el is indultam, és kezdtem befogadó lenni ezzel kapcsolatban, amikor elmondta hogy találkozott ezzel a sráccal, azért hogy mindenki lenyugodjon, és jobb legyen a helyzet. Nem értettem hogy ettől nekem miért is lenne jobb, de nem izéltem rajta, csak azon hogy hazudott nekem, mert az tényleg szarul esett. Nekem azt mondta hogy elmegy aludni mert nagyon kimerültnek érzi magát, és délután 3tól este 10ig egy szót se beszéltünk. Csak viszonyításképpen, mi vasárnap megállapodtunk valamiben, hétfőn már lebeszélték a találkozót, és ez kedden meg is történt. Utána mondtam neki hogy oké, ez megvolt, de annyira gyakran még légyszíves ne, mert nekem ez még mindig szokatlan helyzet, és kell egy kis idő, meg az ilyen lakásra mászkálós dolgokat hagyjuk. Erre pár napra rá az egész délutánt és estét a pali lakásán töltötték, ma pedig szintén dél óta nem tudom elérni. Velem szinte semennyi időt nem tölt már, távkapcsolatban amúgy is nehezebb, de mikor úgy adódik is inkább mással tölti az idejét, ha pedig tudunk beszélni állandóan megy a veszekedés meg szakítással dobálózik, meg mondja nekem hogy akkor keressél egy olyan nőt aki megfelel az igényeidnek és b.szd meg jól. Én tudom hogy mit hibáztam, tudom hogy nem reagáltam valami jól és megbántottam, de úgy viselkedik mintha megcsaltam volna. Nem tudom már hogy mit csináljak, mert teljesen kifordult magából. Azt mondta hogy vissza kell hódítanom, mert már nagyon nem azt érzi mint azelőtt, meg csalódott bennem férfiként. Én nagyon sok időt fordítottam arra hogy megkeressem én hol hibáztam, és tisztában vagyok vele, és arra is rájöttem hogy ez az egész nem a barátkozás miatt csúszott el, hanem előtte. Én ezt a dolgot szeretném megoldani, és erről szoktam neki beszélni, hogy ezt hogy oldhatnánk meg, de kivétel nélkül mindig veszekedés lett a vége, és mindig rám fogta, hogy miattam van ez. Ma kiborultam, mert már nem bírtam tovább. Elmondtam neki hogy rettenetesen érzem már magam emiatt, mert két hete folyamatosan csak engem szapul, mikor én azért teszek hogy jobb legyen. Én azt látom hogy amit csinál azzal csak menekül a probléma elől, és nem tesz semmit a megoldásért. Tőlem egyre jobban távolodik, de azt mondja hódítsam vissza, mert az én hibám volt az egész. Alig beszélünk már, nem keresi a társaságomat, amikor beszélni akarok vele leráz mondván hogy sok tanulnivalója van, de egy hét alatt ezzel a palival már harmadjára találkozik, és együtt töltik jóformán az egész napot. Kéthetente tudunk csak találkozni, de azt mondta hogy most nem fog jönni mert sok a dolga. Amikor beszélni akarok vele arról hogy hogyan lehetnénk ezen túl mit kéne csinálnunk, csak leüvölti a fejemet hogy ő nem ezzel akar foglalkozni mert már sok neki. Kegyetlen magányosnak érzem magam, és nagyon szeretethiányom van, nem tudok senkinek beszélni erről, mert akikkel eddig beszéltem azokba mindig belekötött hogy de nekik minek mondod el, mikor ő az egész baráti társaságának beszámol mindenről, és mind azt mondják neki hogy szakítson velem mert az olyan emberekből lesznek a bántalmazók mint én. Ja meg a kedvencem, biztos csak a punci miatt vagyok vele (érted, punci miatt távkapcsolatban). Nem tudom már mit csináljak, mivel tehetnék jót, mert együtt terveztünk mindent, együtt álmodtuk meg a közös életünket. Ha valakinek esetleg van valami hasznos tanácsa vagy véleménye azt szívesen fogadom.