Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Itt gyakorin miért vannak úgy vele, hogy a kapcsolat akkor jó, ha csak keveset vannak együtt és aki ennél többre vágyik, annak nincs élete?
Ha valaki szeretné, hogy a párja napközben írjon neki egy két mondatot, mert amúgy semmit nem beszélnek, max annyit, hogy mikor hol tali, akkor ezzel máris sokat kér és mégis hogy képzeli, hogy elvár némi foglalkozást, hát menjen ő is dolgozni meg legyenek hobbijai.
Akik sokat vannak együtt, nem csam heti egyszer, esetleg együttélésnél is van minőségi együtt töltött idő a hétvégén kívül, ott biztos az egyik fél csüng a másikon, aki alig várja, hogy megszabaduljon tőle.
Az énidő fontos, de itt már napi 24 órát akarnak egyedül lenni, nekik aztán senki ne szabja meg, mit csináljon, csak a papucsok beszélik meg, hogy oké e, ha elmegy haverokkal inni, a pióca nő meg nem engedi, mert évfordulójuk van, megbeszélték, hogy mennek vacsorázni, hát az mi, a haverok és az ivás a fontosabb.
Akik sokat vannak együtt, azoknak nyilván nincs életük, nyomorultak.
Szerintem meg az a jó kapcsolat, ahol van minőségi együtt töltött idő és hiányzik a másik, ha nincs velünk. Ahol nem csak 3 naponta beszélünk. Az énidőben is meg kell találni az egyensúlyt, szerintem nem oké, ha minden munkanap hazaér valaki és hozzá sem szól a párjához. Napi 1-2 órát persze jó is ha egyedül vagy, de itt inkább a párjaikkal vannak ennyit, a többit meg nélküle.
Én kb együtt élek a párommal (egy koliban). Minden nap találkozunk normál esetben, együtt alszunk, együtt eszünk, random meglátogatjuk a másikat. Ráadásul mindkettőnknek van homeoffice lehetősége.
Ha valamelyikünknek dolga van, pl hazamegy a hétvégére/hétre, akkor akár egy hétig nem találkozunk, bár azért otthoni talik is szoktak lenni, nincsenek messze a szülővárosaink.
Minden nap van üzenetváltás, de csak pár szó (2-3 egysoros üzenet). Nem várom el, hogy csak úgy dumáljunk, mikor dolga van vagy a barátaival van.
Szerintem ez így normális. Megvan a közös idő, a maradékban meg nem csüngünk egymáson.
Mert van egy széles réteg, akinek ennyi az igénye. Azon is megrökönyödnek, hogy valaki naponta szexelne. Egyből megy a munkanélkülizés meg élettelenezés.
Azt nem értem, hogy miért. Mert ennyi erővel én meg hívhatnám az ő kapcsolatukat egy döglött kirakatkapcsolatnak. De nem teszem, mert az is ugyanolyan természetes, mint az, hogy én, a párom és még sok más ember igényli a másik teljes közelségét. Mi is nagyon jók éreztük magunkat a covid alatti egymás nyakán ülésben, mások meg szinte ölték egymást...
Nekem is van életem, a páromnak is, kevés külön baráttal, de egy hatalmas, közös baráti körrel. A munkánk otthonról végezhető (mindketten műszaki pályán vagyunk ráadásul, nem borítékhajtogató tanfolyamon) és mivel mindketten sportolunk, a hobbink egy része is közös.
DIREKT kerestem hozzám ennyire hasonlót, pont azért, hogy ezt meg tudjam élni.
Akinek nem tetszik, az kenje a hajára. Arra van egy kapcsolat, hogy jól érezzük magunkat benne. Az úgy nem működik, ha össze kell szorítani a fogunkat a párunk miatt. Az csak annak a jele, hogy szarul választottunk.
Tőlük hemzseg a válás meg a megcsalás kategória. :D
Az önérzetes hisztinek nincs helye egy kapcsolatban.
Ja, ők azok az emberek, akiknél így nézhet ki egy beszélgetés a párjukkal:
-Szia drágám, milyen napod volt?
-Ne ellenőrizgess! Mondtam már, hogy szükségem van privát szférára!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!