Vannak itt olyan párok, akik szinte egyáltalán nem szexelnek vagy kérdezhetném úgy is, hogy mennyire gyakori, hogy szinte egyáltalán nincs szex egy kapcsolatban?

Csak azért kérdezem, mert mi a barátnőmmel így vagyunk. Az, hogy szinte nincs szex, az nem igaz. EGYÁLTALÁN nincs szex. 🙂

11 év van köztünk, ő az idősebb. Én 37 vagyok, ő 48.

11 éve vagyis 2010-ben ismerkedtünk meg egy társkeresőn. 26 és 37 évesek voltunk. Először semleges helyszínen találkoztunk. Igazából egy alkalmas randinak indult. A szálláson azonnal egymásnak estünk akkor. Aztán egymásba szerettünk és párkapcsolat lett belőle. Mindig hétvégente találkoztunk. Természetesen szex is volt mindig. Volt olyan nyári este, hogy egyszer majdnem az utcán egy padon estünk egymásnak, alig bírtuk ki a szállásig. 2011-ben és '12-ben már hozzá mentem, nem semleges helyen találkoztunk. Ő is jött hozzánk. Volt olyan, hogy hónapokig voltam nála. Akkor megtapasztaltuk, milyen együtt élni és a szex is kevesebb lett. De volt szex akkor is!

Aztán neki 2012-ben elhunyt az édesanyja, nekem is '13-ban Édesapám, majd köztünk is úgy alakult a dolog, hogy ilyen-olyan különböző okok miatt nem tudtunk találkozni.

Gyakorlatilag 6 évig csak telefonon beszéltünk egymással, de ennek a részleteibe most nem megyek bele, mert elég bonyolult. Utólag mindent elmondott nekem, hogy miért nem találkoztunk.

2013 után 2019-ben találkoztunk újra. Mikor a vasútállomáson megláttuk egymást, percekig egymás nyakában voltunk... Ő jött el hozzám, mert ahol eddig lakott, onnan mindenképp el akart jönni.

Most ott tartunk, hogy immár 2 éve tartósan együtt élünk, be lett ide jelentve hozzám lakcímileg is, munkát is talált már.

Igazából minden rendben van, mindössze annyi a szépséghiba az egészben, hogy szexuális együttlét mint olyan egyáltalán nem létezik... Eleinte én problémáztam miatta, néha szóvá is tettem neki, amire ő azt mondta, hogy nem áll rá készen. Aztán egyszer még ő akadt ki, mikor a telómban különböző csajokról talált képeket...

Most jelenleg ott tartunk, hogy szex továbbra sincs, de már meg sem említem neki, mivel én magam se mindig akarom. Maga a tudat szar, hogy a saját barátnőmmel 8 azaz nyolc (igen, nem írtam el...) éve semmi együttlét nem volt (igaz, ebben volt az a 6 év, mikor egyáltalán nem találkoztunk) és irigylem az olyanokat, akik naponta csinálják és szimplán csak egymásnak esnek.

Viszont mikor szólóban megoldom magamnak, akkor onnantól kedve már egyáltalán nem vágyom rá én sem. De olyan is van, hogy napokig én se verem ki, mert egyszerűen nincs rá igényem. Sokszor vagyok fáradt a munka miatt és most, hogy ő is talált munkát, ő sem éppen kipihent.

Én személy szerint továbbra is ugyanolyan vonzónak találom őt, mint 11 éve (48 évesen is simán letagadhat vagy 10 évet), és szeretjük, imádjuk egymást, nem bírnánk ki egymás nélkül, viszont mintha a kémia meghalt volna kettőnk között.

Más hogy van ezzel? Vannak vajon még ilyen kapcsolatok? Persze itt nem a 80-90 éves bácsira-nénire gondolok, hanem ilyen fiatal/közepkorúakra, amilyenek mi is vagyunk.

37/F