Hisztek a fiú-lány barátságban, illetve abban, hogy lehet barátság/szakmai kapcsolat exek között?

A fiú-lány barátság nem hit kérdése, hanem egy tény. Rengeteg példa van rá.

Exek között is lehet barátság, bár ritkább.

Én abban hiszek, hogy az egyén vagy képes rá vagy nem. És nincs átmenet, hanem egy erős határvonal.

Engem sosem érdekelt a szex, a férfiak sem különösebben (a nők mindig jobban tetszettek), így képes vagyok az embert látni a másikban, mintsem azt, aki húzza az egómat vagy a pinámat.

Szerintem ez önbizalom kérdése is. Ha megakarsz felelni a másik nemnek, akkor állandóan a jelzéseit fogod keresni, amik szexuális alapúak, nyilván. És tudatalatt provokálni is fogod a saját jelzéseiddel.

Nekem volt egy nagyon jó fiú barátom, szerintem ez elég kivételes, hogy valakivel legjobb barátok vagytok és ez ennyiben is marad. De én magamról tudom, hogy nem vonzódtam hozzá a legkevésbé sem, ő meg végig ugyanazzal a lánnyal volt kapcsolatban (azóta a felesége), mindig hűséges volt hozzá. Nem azért lett vége, mert valamelyikünk szerelmes lett. Soha nem volt semmi köztünk. De én ezenkívül is hiszek a barátságban, de ez a mély kapcsolat tényleg ritka.

Exszel meg szerintem az barátkozik, aki még érez valamit, legalább is ha rögtön egyből szünet nélkül beszélnek továbbra is, akkor tuti. Én exekkel nem tartom a kapcsolatot, különben nem léptem volna túl rajtuk, utána meg egyszerűen nem érdekeltek, a legtöbbel rossz volt a kapcsolat vége, a többi csak szimplán olyan, akivel nincs okom haverkodni. Másokat akiket láttam még mindig szerették az exüket, olyanról nem tudok, hogy tényleg csak színtiszta barátság lett volna.

A fiú-lány barátság pont attól működik, hogy vegytiszta barátság. Soha nem volt más és soha nem lesz más (legalábbis nekem).

Olyan embert véletlenül sem hívnék a barátomnak, akivel előtte összejártunk, kavartunk vagy szerelmesek voltunk egymásba. Onnan már nincs visszaút és ha egy barátom szerelmet vall, abból vagy több lesz vagy a barátság azonnali vége.

Exek természetesen válhatnak el kulturáltan, de ez nem jelent barátságot, csak azt, hogy nem keressük egymást, de ha akaratunk ellenére találkozunk, nem viselkedünk úgy, mintha nem lenne mögöttünk egy szép közös múlt.

És ezen a ponton szívességet tesztek mindkettőtök jövőbeli magánéletének, ha megfogadjátok, hogy szakítás után pont annyira nem gyűlölitek egymást, amennyire nem barátkoztok. Senki sem akarja az exet nézegetni egy új kapcsolatban. És senki sem akar halott dolgokat tartogatni az életében.

A munkatársi kapcsolat meg teljesen más. A kollégáiddal nem kell még csak jóban lenni sem. Ha felnőtt ember vagy, nem egy gyerekes szar, akkor tudsz felnőtt módjára együtt dolgozni azzal is, akit emberileg rühellsz. Az nem a bonbonozásról szól, hanem arról, hogy csináltok valamit sokadmagatokkal, amiért fizetnek. A munkádért vagy benn, nem seggeket nyalni, hiába bírsz esetleg egy-két kollégát és hiába erőltetik rád a többit is a szánalmas csapatépítőiken.