A való életben is gyakran előfordul, hogy egyik fél kidobja a másik cuccait a lakásból?

"Azért mégis felnőttként kellene tudni viselkedni"

Miért, a megcsalás az olyan érett, és felnőttes viselkedés?

"szépen is meglehet beszélni"

Igen? Mit is? Azt, hogy előtte nap más farkán pörgött, nekem meg azt hazudta, hogy a mindene vagyok? Ezen mit, és hogyan lehet szerinted szépen megbeszélni?

"Ilyen esetben hova is tud menni az, akit kidobnak?"

Ha van saját lakása, akkor oda, ha nincs, akkor szülőkhöz, rokonokhoz, vagy legrosszabb esetben albérletbe, vagy ha a munkáltatója olyan, akkor szolgálati lakásba.

Egyébként félre ne értsd, nem pártolom az agressziót. De mondjuk a közös képeket egy ilyen eset után én megértem, ha valaki összezúzza. Nyilván az tahóság, amikor az illető az utcára szórja a másiknak a dolgait, meg lehet ezt oldani kulturáltabban is: "pakolj össze, és két órán belül költözz ki tőlem". Mert azért bocsi, de szerintem senki nem köteles megtűrni maga mellett azt, aki átverte és megalázta. És ha már felnőttes megbeszélés: pont, hogy a megcsaló nem viselkedik felnőttesen. Mert ha valami probléma van a kapcsolatukban, azt meg lehet próbálni megbeszélni. Az felnőttes. Sumákolni, és inkább titokban mással enyelegni nem az. Vagy ha elmúlt a szerelem, és más kell, nos, akkor lehet szakítani. Az gerinces és értelmes megoldás. A megcsalás nem az.

Igen a volt feleségem megoldota ezt a helyzetet.

Miután 2 éve május harmadikán arra értem a munkából,hogy összepakolta pár holmiját és elhuzott az új pasijához.

A maradék ruháit lomtalanitáskor kidobtam utolqg kiderült nem tetszet neki de nekem sem tetszet ahogy elhagyott 28 évi házasság után.

Volt hová menni lakni váláskor kijelentete,hogy ide nem jön vissza mindenről le is mondot csak amit elvitt magával ruhákat meg a gyerekekről egy egy fénykép az maratd neki.

A pasija biztos elhalmozta mindenel csak akkor mi lessz ha ott is szakitásra kerül a sor akkor hova megy,de ez már legyen az ő gondja.

A közös és a családi képeket meghagytam,hogy majd az unokái láthasák,mert eddig az a helyzet,hogy a gyerekei sem kiváncsiak rá.

Amit itt hagyott iratokat dühömben elégetem de mint kiderült nem is érdekelte soha nem kérte,hogy küldjem el neki.

Amiota elmennt egyszer találkoztak a fiam esküvöjén.

Tudom nem szép dolog amit tettem de ha leültünk volna és megbeszéljük a problémákat akkor nem ez lett volna ez a vége.

És nem lenne enyi harag és gyűlölet.