Azt a feltétel nélküli szeretetet várja tőlem, amit szüleitől nem kapott meg? Mit tegyek?

Nem értem miért nézted el neki, hogy megcsalt, a hűtlenség gerinctelen viselkedés. Mehetne pszichológushoz, de te helyrehozni nem tudod, sőt más se, aki nem hivatott, nem azt tanulta évekig!

Ha zsarol, akkor szólhatsz a barátainak, hogy nézzenek rá, vagy tojj rá, mert ő sem nézett téged, sőt már lehet az utódat keresgéli, meg aztán az is lehet, hogy melletted van állandó szeretője...

De nem vagy az anyja. Teljesen egocentrikus a világa. Csak annyi kell neki belőled, amit használhat.

Az én exférjem is ilyen volt. Neki mindent szabad, de én nem vagyok jó ember, és biztos nem szeretem őt, ha nem hagyom magam bántani, és persze ő fog belehalni mindebbe ("miattam"). Egy állandó gyanakvásban tartott arról, ki lehetek, hogy mégis rossz szándékú ember vagyok titokban és megérdemlem a vádjait... amik igazából viszont pont azért voltak, mert saját magából indult ki. Irdatlan játszmákat csinált abból, hogy ő bezzeg akkor is szeret, ha ilyen gonosz vagyok, miközben nekem akkor is szeretnem kellett, ha bánt, mert ő (velem ellentétben ugye, aki ilyen irigyelt mázlista) nem tehet róla és neki már úgyis mindegy, tehát fejlődni sem fog. Áááááá... :D 20 évig voltam vele és teljesen belevont a saját logikájú mikrokozmoszába, ahol minden azért történik, mert mindenki biztos vele foglalkozik (vagy ha nem, akkor azért, mert ki akar szúrni vele). És persze azért talált meg, mert önbizalomhiányos voltam és meg akartam menteni, mert a szerelem az biztos mindent legyőz. Hát sajnos nem. Szállj ki ebből becsülettel, amíg lehet, és keress majd valakit, aki nem ennyire "izgalmas".