Hogy viszonyuljak a párom depressziójához?

Kéne találnia egy hobbit amiben kiteljesedhet. Esetleg nekiállhatnál sportolni és ő támogathatna ebben. Azt hallottam a közös főzés is lehet motiváló.

Támogatod azokban a dolgokban amikben fejlődni akar.

Majd ha rákényszerül akkor változtat

Az én esetem kicsit más, kicsit fiatalabbak is vagyunk és a depresszió előttem is megvolt már. Mikor megismerkedtünk “egy újdonság” voltam neki, mindenről csak beszélgettünk, a beszélgetések végét mindig úgy zártuk, hogy el kellett mondania hogyan érzi magát. Kicsit kifejteni, hogy én is tudjam mi van vele (csak annyira, amennyire megy és semmi sem kényszer). Egy kicsit néha más nézőpontból mutattam meg a dolgokat, azóta is, néha segít is. Mióta én a képben vagyok, azóta talán egyszer volt egy mélyebb időszak. Ugyanígy ellökött, nem tudtam hogy mi van vele. Csak annyit láttam, hogy alig beszélünk és akkor is gyorsan letud. Nekem segített az, hogy elmondtam neki miért is vagyok vele és mellette, itt vagyok bármi van. Ne lökjön el, ha nagyon nem akarja, hogy találkozzunk, akkor legalább csak 0,5-1 órára szánja rá magát x naponta vagy hetente. Ha tényleg sokkal jobban érezné magát egyedül csak szóljon és megyek a dolgomra… Ha sikerül egy ilyent összehozni, akkor valamit amivel tudod, hogy fel lehetne dobni egy kicsit kedveskedj neki. Ha nála vagytok és kell valamiben segítség, akkor segíts neki. Csak érezze, hogy nem teher és ott vagy neki. Óvatosan fel lehet vezetni, hogy lehet kellene egy külső segítség. Egy jó hobbi tényleg nem árt és nem tudom milyen a sérülés jellege, de simán lehet, hogy új sportot is talál magának. Nagyon sok kitartást neked és remélem sikerül kicsit összekaparni és megmenteni a kapcsolatot.