Aki gyerekessel jön össze az hogy dolgozza ezt fel?

A ferjemnek 5 eves volt a fia amikor osszejottunk, most 8. En nem erzem, hogy a gyereket jobban szeretne a ferjem, de azt tudom, hogy mashogy. En a felesege vagyok, engem szerelemmel szeret, de az ember a gyereket nyilvan mashogy szereti.

Mi programozni ugy szoktunk, hogy egyszer azt csinaljuk, amihez a fiunak van kedve, masszor azt ami nekem kedvez, megint maskor pedig amit a ferjem talal ki. Normalis helyzetben nem szabad felborulnia ennek az egyensulynak.

32 esnek teljesen igaza van.

Késremenő vitak alakultak itt ki csupan abból ,hogy egyesek nem kepesek értelmezni egy család belső struktúráját.

Itt felesleges rangsort felallítani,és értelmezhetetlen ,mivel más minősítesű egy anya-gyermek egy apa- gyermek és egy házastársi vagy parneri kapcsolat.

Nem ugyanaz, tehát nem is lehet összevonni ezeket olyan értelemben ahogy gondolják sokan.

Ezért nem lehet a gyerek vagy a partner sem első, sem másodlagos.

Ez olyan mintha a körtét akarnád összevetni a ribizlivel.

Nem lehet.Mert az egyik körte a másik meg ribizli.

Amit te itt feszegetsz az nyilvanvalóan az idő kérdése.

Azt meg kell érteni hogy egy pici gyerek több időt igényel mint egy önalló felnőtt ember.

De ez nem kell hogy azt jelentse hogy le can xarva a kapcsolat mert minden a gyerek körül forog.

Mindkettőt ápolni kell,mert hervadásnak indul.

Ket felnőtt és felelősséggel gondolkodó embernek meg kell hogy talalja a módját annak hogy az idejét úgy menedzselje hogy kiegyensúlyozottan működhessen a család.Ha te úgy érzed hogy mellekes szereplő vagy masodlagos vagy,akkor ezt meg kell beszélnetek.Talan kivehetnéd a rested te is a gyermekbevelesben,ami azert is jó mert bent vagy a körben meg mert a segítségeddel több időtök is jut egymásra.

En amikor megismertem a páromat a gyerekkel együtt fogadtam el.Ezt tartottam helyénvalónak.Nem valogathatod ki magadnak a tetsző dolgokat.

Nem mondhatom azt hogy le van xarva a gyerek mert nem az enyém meg ugyis van apja és foglalkozzonak ők vele.

Párom soha nem kötelezett arra hogy a gyerekkel foglalkozzak de én ezt magától értetődőnek fogtam fel mert nem hagyhatom hogy mindent ő vegezzen.Hisz akkor valóban az van hogy neki semmire se lenne ideje én meg moroghatok füstölöghetek a tv előtt ,hogy mosás után már megint a gyerekkel bíbelődik én meg le vok xarva..

Sose ereztem hogy masodik lennék.Sőt mint fentebb írtam hosszútavon gondolkodva bizonyos szempontból a te felfogásodból nézve első vagyok mivel mi maradunk egymasnak a gyerek meg majd kirepül, és saját csaladja lesz az első, mi nagyszülők meg a másodikak.

Azonban megintcsak a felső formula szerint kell ezt is erteni.Nincs rangsor.Mivel a nagyszülő -unoka-gyermek kapcsolatban megintcsak nem lehet egyenesagú sorbarendezést aljotni.A nagyszülőnek nem az unoka lesz az első, hanem másként szereti az unokaját mint a gyermekét vagy a párját.

2# voltam

A gyerek az első... Most nagyon nevetek. SOHA nem voltam első a vérszerinti szülőmnek, miután összejött a mostohámmal. Soha.

Mindig xy xy, én fogjam be, alkalmazkodjak, hogy odaköltözik mert már egy pár (félév után átcuccoltatta a fazont), és ne hisztizzek semmiségen.

Na, csak ennyire voltam fontos neki, pedig 14 éves koromig ő nevelt, meg azt hittem, normális szülő, aki nem dobja el a gyerekét egy másik pasek miatt. Vagy de.

Páromnál dettó ugyanez, mindig a közös gyerek volt a szent, ő meg a kolonc (neki is az anyja házasodott újra).