Miért ilyen közömbösek,unottak a fiatal férjek,apukák?

#14 ez nagyon igaz. Nálunk is például apám sokkal "anyásabb" volt anyámnál, pelenkázott minket, játszott velünk, vitt minket suliba, elment szülőire stb.

Ez nem nemfüggő. Bizonyos emberek alkalmatlanok szülőnek és kész. Ráadásul a mai szülők sokszor még agyilag gyerekek, amikor gyerekük lesz, aztán gőzük sincs, hogy kéne nevelni.

11) jaj, ez mekkora baromság. Nem az van, hogy ebben mi nők 'eleve' jobbak lennének, hanem mivel annyira a mi feladatunknak titulálja a társadalom (gyakran mi is), ez lett a közvélekedés.

A másik meg: az ebben érintett apák rohadtul nem 'komplenzálják' ezt semmivel. Tételesen: apa lehúzza a 8 órát a gyárban/irodában, anya szintúgy lehúzza a 8 órát a gyárban/irodában, majd minden IS anya dolga a gyerekkel és a statisztikák szerint jórészt a háztartással is. Mindezen felül az esetleges beteg rokon ápolása, illetve a családi élet minden szervezni valója. Elhiheted, hogy azok az apák, akik anyára hárítják a gyerektéma egészét, pont nem azok, akik ezt háztartási többletmunkával 'kompenzálnák', sőt 😂

"Gőzöm sincs ezeknek minek kellett gyerek, nem lett volna-e elég egy macska."

Nem szeretek nemek alapján ítélni embereket, mert személyiségekben hiszek, de a gyerekvállalás az egyetlen dolog, amiben szerintem van alapvető különbség. Pl. ha én nőként anyaságon gondolkozom, akkor azt képzelem el, hogy itthon kell maradnom a gyerekkel, és enyém a munka oroszlánrésze. És szerintem a legtöbb nő ezt képzeli el, ha gyereket akar, tehát hogy otthon marad gyereket nevelni. A férfiak meg keresnek egy nőt, aki otthon marad a gyerekükkel, amíg az ő életük a nő életéhez képest minimálisan változik. Ez az egy téma, ahol a nők döntését komolyabban veszem, akár azt mondják, hogy akarnak gyereket, akár azt, hogy nem. Mert valóban a felelősségre mondanak igent vagy nemet.

A férfiaknak ez kevésbé felelősség. Sokszor mondtam, hogy nekik olyan, mint mikor egy 8 évesnek veszel egy kiskutyát - úgyis a szülő fog róla érdemben gondoskodni.

Mert ha megfordítom, és azt mondom nőként, hogy fú, de szeretnék gyereket, és 6 hetes korában megyek is vissza dolgozni - ki venné komolyan, hogy *valóban* akarok gyereket? Valamiért a férfiaknál mégis komolyan vesszük.

A férfiak szerintem egyébként sokszor nem is gyereket akarnak, hanem azt a "státuszt", hogy ők apák, családfenntartók, van, aki továbbviszi a nevüket, sikeresen szaporodtak.

18) az elérvésed teljesen helytálló szerintem.

Annyit szeretnék hozzátenni, hogy az az elképzelés, hogy:

"a legtöbb nő ezt képzeli el, ha gyereket akar, tehát hogy otthon marad gyereket nevelni. A férfiak meg keresnek egy nőt, aki otthon marad a gyerekükkel, amíg az ő életük a nő életéhez képest minimálisan változik"

- nos, ez csak az első évekre kéne, hogy vonatkozzon, mire a gyerek bölcsibe/oviba megy, anya meg visszaáll a munkába, be kéne állnia egy egészséges feladatmegosztásnak a szülők között. Az, hogy ez a magyar valóságban mennyire nem teljeseül, más kérdés, de az alapkoncepció ez lenne, nem az, hogy anya élete végéig cseszheti a felelősséget és terheket egyedül.