Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha nehéz természetű a párotok, akkor azt hogyan lehet jól kezelni? Forrófejű, lobbanékony a párom, van egy stílusa, ami miatt másfél év alatt sem fejlődtünk a kommunikációban, de ez nem jelenti azt, hogy szakítani akarnék.
Hanem valahogy megszokni ezt és kezelni, főleg magamban lerendezni, hogy ne vegyem fel, ne sírjak emiatt, ne kattogjak rajta napokig, azokon amiket ilyenkor benyög.
Alap szituáció minden egyes vitánál: hétköznapi szituációban, beszélgetésben nem tetszik neki pl. egy válasz. Majd ő emeli fel a hangját és mondja, hogy na ő ilyen hülyeségeken nem fog senkivel sem veszekedni. Erre mondom, hogy ez nem veszekedés, csak beszélgetés lenne vagy max valami megvitatása, hogy ha nem értünk egyet. Majd gyakorlatilag közli, hogy minden úgy van jól, ahogyan ő mondja, és ha nem tetszik nekem, akkor keressek jobbat és hasonló bunkóságokig eljut. Otthonról tanulta, 35 éves, változni nem nagyon fog szerintem, ha így nőtt fel. Ha tükröt tartok elé, pl ugyanazokat szó szerint visszamondom neki, akkor néha úgy tűnik kicsit, hogy dereng neki valami. De simán lehet, hogy 2 nap múlva ugyanaz megtörténik, ugyanúgy egy teljesen jelentéktelen dologból kiindulva.
Szerintem megérteni 5-10 év múlva fogja csak. Nem tudom, hogy ennek a nevelésen kívül van-e valami genetikai háttere.
Ezen kívül odaadó, tesz értem, csak baromi rossz stílusa van. Ha csúnyán akarnám megfogalmazni, akkor "bunkó" stílusa van, de baráti társaságban stb nagyon elő tudja adni magát, engem is megszédített.... És még azt mondanám, hogy ki lehetnek az idegei és elég egy olyan mondat, amibe valamit bele képzel és robban. Nagyképű, és akaratos.
Azonnali módszer a helyzet javítására? Módszer arra, hogy ne vegyem magamra?
Gondoltam rá, hogy esetleg felveszem neki a hangot és később visszajátszom neki, hogy mit művel.
Belém köt, majd közli, hogy velem nem lehet beszélni, sem vitázni. De mivel nem vagyok egy guminő és nem is kőből vagyok, nem szoktam bólogatni minden dologra, bár lehet, hogy azt kellene, hanem megpróbáltam mindig elmondani neki higgadtan, hogy éppen miről beszélünk, miért lenne fontos ezt a leckét megtanulni és nem mindegy egyes alkalommal újra elkövetni. Na, ez nem működik.
Az eddigi kapcsolataimban pont azt mondták a párjaim, hogy azt szeretik bennem, hogy próbálok értelmes lenni, nyugis a viselkedésem és hogy kedves vagyok. Na, ő nem ezt látja. És minden nő ilyen szerinte mint én. Erre mikor mondom neki hogy ha eddig az összes versenyző ugyanúgy reagált a dolgaira, akkor lehet, hogy nem a nőkben van a hiba, hanem ő provokálja ki. Ha valakinek azt mondom, hogy hülye vagy, akkor nagy valószínűséggel a legtöbben nem fognak neki ezért puszit adni.
#14
Például: valamire mondta, hogy az tetszett neki. Én meg kérdeztem tőle hogy mi a jó benne, mert én csak felületesen ismerem a témát és nekem fura. Engem tényleg érdekelt a véleménye. De ő mikor végre elkezdte mondani, hogy ő mit talált benne, akkor azt azonnal idegesen tette, mert azt hitte, hogy én úgy kérdezem, hogy "áruld már el, hogy mi a franc abban a jó, mert szerintem rossz", tehát támadásnak hitte.
Másik példa: véletlenül rosszul nyomtam meg valamit egy készüléken, nem történt vele semmi baj, csak átkapcsolódott. Erre felkapta a vizet, hogy "értsd már meg b@zd meg, hogy ez nem úgy van". Mondtam neki, hogy ha először mond el valamit, akkor ne úgy mondja, mintha ötödjére és még akkor sem érteném. Rosszul esett, sírtam és elmentem sétálni. Aztán hívott kb 20 perc múlva, hogy merre vagyok mert kocsival keres a környéken.
Vagy pl kérdezte, hogy ezt vagy azt szeretném. Mondtam, hogy mindegy, mindkettő jó, ahogy ő akarja. Erre azt mondta, hogy ez nem válasz, melyik legyen. Mondtam, hogy ez válasz volt, a mindegy azt jelenti, hogy dönthet ő is, mert mindegy melyiket csinálja, nekem mindkettő jó lesz, ha én csinálnám, én is egyszer így, máskor meg úgy csinálnám. Erre mondta később, hogy ha ő dönt, és "rosszat" csinál, akkor én le fogom őt teremteni. Mondtam neki, hogy eleve szó szerint vehetné, amiket mondok, a másik meg hogy ismerhetne már annyira, hogy milyen vagyok.
Külön történetek vannak a fejében a múltjából, a szülei és az exek miatt. Egyszer ha megértené, hogy rám figyeljen, akkor sokminden megoldódna. Mert egymásra hangolódnánk.
Tehát hétköznapi említésre sem méltó dolgokon indul. A probléma a veszekedés lefolyásán van. Rám förmed, mert ő azt hiszi, hogy én azt gondolom. Majd megpróbálok értelmesen számomra fontos dolgokról beszélni. Majd közli, hogy ő már veszekedett eleget életében. Meg én egy órát elcsesztem most azzal, hogy hülyeségekről beszélek. Én meg mondom neki, hogy ezek fontos dolgok számomra, és azért beszélek róla, hogy később jobb legyen. Erre csak pislog, hogy "azért veszekszem vele, hogy jobb legyen....???!!!". Meg közben közli, hogy ha állandóan veszekszünk, akkor hamar vége lesz köztünk. És ha ő nem jó nekem, akkor keressek jobbat. Közben meg próbálom neki levezetni, hogy egyszer kellene megtanulni ezt a dolgot, hogy tudunk normálisan beszélni és ő nem ezt meg azt hisz közben. És hogy fordítva ül a lovon. Ő kritizál valamit, majd közli, hogy én mehetek.
válasza: válasza:"értsd már meg b@zd meg, hogy ez nem úgy van"
Mindenkinél más az ingerküszöb, de ez nálam végleg kicsapta volna a biztosítékot. Tudod, hogy kivel beszéljen ilyen hangnemben!
Mi lett volna, ha el is rontod azt a készüléket?
Igen, teljesen érthető, amikor valakinek ez nem hiányzik az életéből, nekem is nagyon rosszul esnek ezek a dolgok, mert ülök ott "ártatlanul", aztán rám zúdítja a saját frusztrációját.
Igyekszik pedig, látom is rajta, meg mondja is, hogy miket akar máshogy csinálni, mint a múltban.
Ő is olyan személyiség romboló dolgokon ment szerintem keresztül mint akár én is, a generációnkban a szüleink elő "szeretettel" "nevelték" a gyereket a jó viselkedésre pofonnal és veréssel.
Kár lenne érte, ha egy alapvetően jó ember egész élete el lenne cseszve, mert megtörték őt, és nem bízik most, nem is mer szeretni stb.
Nekem is megvan a saját sztorim, talán már "felnőtté váltam" belőle, de nem volt semmi az én anyámmal sem. Én megéltem hasonlókat, más "tünetekkel", szerintem értem is kár lett volna, ha hagynak olyannak, amilyen lettem. Bár jórészt én talán magamat húzom ki, de ki tudja... Elindulni szerintem biztos hogy én indultam el. Ő meg talán már néha megfogalmazza, hogy szeretné ő is
válasza:" ne vegyem fel, ne sírjak emiatt, ne kattogjak rajta napokig, azokon amiket ilyenkor benyög."
Már másfél éve sírsz egy bunkó miatt? Kár lenne ezt folytatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!