Szerintetek mi a határ a kapcsolaton belüli egymáshoz változásban?

Lehet autista (asperger, vagy hasonló) is. Akkor azért kell neki a keddenkénti találkozó, mert megszokta.

De tényleg látni kéne, hogy mi van emögött. Ha nem átszervezhető az a program, akkor nyilván neked kell valamihez idomulni. Ha amúgy tudtok időt együtt tölteni, meg mondjuk azért nem az van, hogyha anyud meglepetés szülinapja aznap van, akkor sem ér rá, akkor elfogadható. Ha a kórházba nem kísér be téged aznap, mert programja van, akkor nem.

30 körül azt gondoltam, hogy figyelembe vesszük és tiszteljük majd egymás szokásait, de kezdetekben a férjem egészen nyíltan leszólta az enyémeket.

Milyen filmet nézel már megint, hogy lehet ezt nézni, milyen undorító a hamburger, nem értem miért eszel csokit, mindig legyen rövid a hajad. És ezt így társaságban is rendszeresen.

Persze nem esett jól, szóvá is tettem, de sok esetben inkább alkalmazkodtam.

Aztán valahogy összecsiszolódtunk, most eleszi előlem a csokit ha van itthon, mainstream sorozatokat néz, amin csak magamban nevetek néha, beleeszik a gyorskajámba ha olykor veszünk, sőt van amit imád. Jah és hosszú a hajam, amit nem tudok, hogy jó választás-e amúgy, de aprócska forradalom :)

Ez nem így kéne hogy menjen.

Neki is alkalmazkodnia kell hozzád, ahogy neked is hozzá. Ha ő egyáltalán nem akar, akkor jobb ha szakítotok. Mert neked ebből csak rossz sülhet ki.