Ebben a szituációban mi volna a helyes?

Magadnak köszönheted.

Eleve minek kell "emberségből" meglátogatni, ennivalót vinni egy gyakorlatilag idegennek? A vér nem minden. A férjed pedig valószínűleg lelkileg sérült a rossz gyerekkor miatt, de mindig is vágyhatott szerető szülőkre, és most, hogy végre ilyen szerepben vannak a szülei, neki ez jó, még akkor is, ha hazugság. Ha most ebbe beleszólsz, akkor kockára teheted a kapcsolatotokat. Meg kell várni, amíg hátat fordítanak nektek ismét, és utána soha feléjük se nézni.

A franc fog végigolvasni egy ekkora regényt...

De nesze, itt a chat gpt megoldása:

Ebben a helyzetben a legjobb megoldás az lenne, ha nyugodtan beszélne a férjével a helyzetről, és megpróbálna közös megoldást találni. Első lépésként fontos, hogy tiszteletben tartsa a férje érzéseit és véleményét az ügyben, és megpróbálja megérteni, miért tartja fontosnak a kapcsolat fenntartását anyósával és az ő családjával.

Fontos kiemelni, hogy a kisgyereknek valóban állandóságra van szüksége, és hogy az állandó látogatások és a látogatók váratlan megjelenése zavarhatják a gyermek nyugalmát és napi rutinját. Érdemes lenne a férjével közösen meghatározni, milyen szabályokat vezetnének be a látogatásokkal kapcsolatban, például előre meghatározott időpontokban, amelyeket mindkét fél betart. Lehetővé kellene tenni a gyereknek és a családnak, hogy önálló időt töltsön együtt, és ezt szükség esetén a nagyszülőkkel is meg lehetne beszélni.

Az is fontos, hogy a férjével közösen meghatározzák, hogyan kezeljék a látogatásokat és a látogatókat, ha nem tartják be a szabályokat. Az egyik lehetőség az lehet, hogy a látogatókat figyelmesen és tisztelettel fogadják, de világossá teszik, hogy a családjuknak szüksége van egy kis időre és privát térre is. Másik lehetőségként pedig az is felmerülhet, hogy a látogatásokat korlátozzák, és csak akkor engedik be a látogatókat, ha előre egyeztetett időpontban érkeznek.

Az is lehet, hogy a férje nehéznek találja, hogy megszakítja a kapcsolatot az anyósával, ezért fontos, hogy figyelembe vegye a férje érzéseit, de ugyanakkor határozottan ki kell állniuk a családjuk érdekei mellett. A lényeg, hogy a férj és az anyós közötti kapcsolat ne a kisgyerek és a család nyugalmának rovására történjen.

Sajnos itt tényleg nem tudsz már mást csinálni, mint a sarkadra állni. A szép szó nem sokat ér, úgy látom, ha négyszemközt egyetért veled, utána meg könnyes szemmel szalad a szülők karjába. Tökéletesen leírtad, hogy felnőtt emberként neki már a lányotokért is felelősséggel kell tartoznia és a kicsinek sem jó, ha a nagyszülei úgy lépnek ki és be az életébe, ahogy épp a kedvük tartja. Ne bántódj meg, de ki tudja, mennyi ideig fog a mostani nagy "szent a béke" tartani? Ki tudja, mi a céljuk ezzel? Lehet, hogy jövő hónapban tetőt kell majd náluk cserélni és ha a férjed nem hajlandó lenullázni a számlátokat meg napi 12 órában segédmunkást játszani, akkor megint meg lesznek sértődve és jön a mosolyszünet.

A férjeddel azt kell megértetned, hogy most már ti ketten vagytok a család a lányotokkal, és ebbe még egy egészséges családi közegben sem furakodhat bele anyós és após. Mindenkinek megvan a maga helye úgymond, ők már kibabázták magukat anno a férjeddel, hagyniuk kell, hogy ti megéljétek egy család minden intim pillanatát, nélkülük. Ha a férjed ezt nem érti meg, az egyenlő azzal, hogy neki nem számít a te jóléted, véleményed, érzéseid. Nemes dolog volt tőled ételt csomagolni meg meglátogatni az anyóst, de az probléma, hogy a férjed máris elfelejtette, ahogy a szülésed környékén az anyjáék bántak veled. Előbb-utóbb választás elé kell majd állítanod, most viszont te választasz: a sarkadra állsz és bevállalod akár azt is, hogy a jövőben emiatt szétmentek, vagy engedsz neki és minden megy úgy tovább, mint eddig, még ha neked ez nem is jó.

űHa megérteted a férjeddel, hogy te nélküle is egész vagy és elboldogulsz te egymagad is, egyedülálló szülőként, akkor talán észbekap, hogy a szülei a gyerekkorát már megkeserítették, azzal nem tud mit kezdeni, de ha hagyja a mostani állapotokat fennállni, akkor a felnőtt életét is meg fogják keseríteni azzal, hogy tönkreteszik a házasságát.

Nekem úgy tűnik, hogy a férjed lelkileg nincs 100%-ban rendben a gyerekkorából kifolyólag és emiatt akarja elvakultan rendbehozni a kapcsolatát az anyjáékal, hiszen egy felnőttben ugyanúgy ottmarad egy rész a gyerek énjéből, ami vágyik a szeretetre, megbecsülésre, elfogadásra. Úgy érzem, a férjed ezt nem kapta meg anno gyerekként és most próbálja "bepótolni". Na ezt a korszakot kellene lezárni és megértetni, hogy annak már úgyis mindegy, ő neki már a házassága és a lánya kellene, hogy fontos legyen. Anyósékkal meg legyen meg a civilizált kapcsolat, de legyen a férjed határozott és mondja meg, hogy akkor havonta egyszer péntek délután 5-kor jöjjenek át, azelőtt pár órával ha kell, ti menjetek el mindannyian otthonról és tényleg csak a megbeszélt időpontban menjetek haza, hogy ha anyósék abból értenek, akkor üljenek a kocsibeállón órákat. Szintúgy ha van pofájuk bejelentés nélkül megjelenni nálatok, akkor haza kelljen küldeni őket, hogy sajnos már más programotok van. Először nem fognak érteni belőle, pofátlakodni próbálnak majd, de idővel venni fogják a lapot. Őnző az ilyen fajta ember és a saját kényelme fontosabb -- hidd el, nem a fiuk vagy az unokájuk érdekli őket a leginkább, ha valami kényelmetlenséget okozna nekik, nem rohannának hozzátok, amikor kedvük szottyanna. A leállításukhoz viszont a férjed is kell, aki határozottan megmondja, hogy mikor van látogatás, mert ti akkor értek rá, máskülönben meg finoman, udvariasan elküldi őket. Nem kell bedőlni az érzelmi zsarolásnak, ti nem ugráltok úgy, ahogy anyóséknak tetszik, hogy mikor szünet van a délután szappanoperák között, akkor átugranak egy kávéra hozzátok, aztán ha pont elég volt már az unokázásból, akkor szedik a sátorfájukat és visszatérnek a saját nyugalmukba.