Nem tudom mi lenne a helyes ebben a szituációban?

2016 novemberében ismerkedtünk össze az ex párommal (én ffi vagyok). Egyik kapcsolatból a másikba mentem(menekültem?), mivel amikor megismerkedtünk, együtt voltam még az előtte lévő barátnőmmel. (Érdemes tisztázni, hogy nem csaltam meg - dobtam egyből a királylányt.) Az egész ahogy elkezdődött, pazar volt. Teljesen úgy viszonyultunk egymáshoz, mintha már évek óta ismernénk egymást, rögtön első találkozásunkkor felhívott magukhoz, beszélgettünk, filmeztünk - egy szóval klappolt minden. A lány egyébként vidéki, és még a "régebbi" korokból őriz egy-két dolgot magában, ilyen volt pl. h mielőtt összejöttünk, előtte semmi szex nem volt, utána is csak 1-2 hónapra rá. Tudni kell, hogy akkoriban Németországban játszódott le mindez (azóta egyéb okok miatt én hazaköltöztem rövid időre). Karácsonykor kijöttek hozzám szüleim, és az egész családom nálunk volt, remek alkalom volt a bemutatására. Egészen addig semmi probléma nem volt, se veszekedés, semmi. Édesanyám és az exem kint voltak a konyhába, sütöttek, főztek. Mondtuk nekik bátyámmal, h jó, addig mi leülünk egy kicsit játszani (hobbi szinten játszunk számítógépen). Épp hogy elkezdtük volna, szóltak, h kész a kaja, jön be a szobámba a csaj, rámnéz, és elkezd üvöltözni velem, h mégis mit képzelek magamról, hogy képzelem, hogy én csak úgy ott hagyom őt az édesanyámmal a konyhában stb stb, látszik mennyire fontos Ő nekem, meg ha ez fordítva lenne, ő biztos nem hagyott volna ott az édesanyjával kettesben. Ezt nem tudtam hová tenni, gondoltam ez a feszültségnek betudható, új emberek miatt, stb. Na és itt kezdődtek a problémák. Szilveszterkor ugyanígy behisztizett, hogy nem csak vele foglalkozom, hanem vele és egyben a társasággal (bátyám, régi ismerősök kintről) . Össze is vesztünk, jó kis szilveszter volt, de engem hibáztatott. Másnap úgymond hivatalosan is kijelentettük, h akkor innentől kezdve együtt. A lányról tudni kell, hogy elmesélése szerint én voltam a 6. v 7. pasija, a legtöbb ideig tartó párkapcsolata 6 hónap volt. Előttem egy kancigánnyal volt együtt, aki állítása szerint lelki terrorban tartotta. 3 hónapig volt vele együtt. Vállaltam, megsajnáltam és próbáltam az önbizalmán segíteni - pikkelysömöre, cisztái, gyenge immunrendszere van, de még sorolhatnám. 2017 március végéig olyan szinten jó volt a kapcsolatunk (voltak viták azért ugyanúgy) hogy az eljegyzésén gondolkoztam, jobban szerettem, mint az első szerelmemet. Átfedésben 2 napot voltunk itthon, találkoztunk, igaz a távolság miatt csak pár órára, de életem legjobb pár órája volt. Ő másnap visszament Németországba, majd innentől jött a csavar. Előtte semmi baja nem volt, nyíltan megbeszéltünk mindent, laza volt. Ezek után viszont bezárkózott lett, egyre többet veszekedtünk. Későbbi állítása szerint azért lett ilyen, mert megijedt attól, hogy VALAKI ENNYIRE TUDJA ŐT SZERETNI (lol). Teltek az idők, egyre durvább veszekedések voltak, mindenen kiakadt, én időközben átmentem Svájcba, mert mindig is az volt a vágyálmom, hogy ott élhessek. 1,5-2 óra volt így is a távolság köztünk, ő sose, én viszont minden hétvégén feljártam hozzá, csak a felutazás 60 eurómba került, ami átszámítva 18 000 ft minden hétvégén. Nem volt neki elég, felhozta, hogy az exei mennyivel többet költöttek rá, stb... Utolsó hónapokba volt, h 400(!) eurót költöttem rá. Elismerem, tény, h a születésnapjára nem vettem neki semmi ajándékot, megsértődött, viszont utána igyekeztem pótolni. Szerinte ezzel nagyon megbántottam, és mindig felhozta nekem. 2017 szeptemberében odáig fajultak a dolgok, hogy egymásnak mentünk. Én sokkot kaptam saját magamtól, hogy egy számomra fontos nővel így viselkedtem, miközben elítélem az erőszak minden fajtáját. Szakítottunk. Én nem bírtam ki, idén januárban megkerestem őt újra, hogy próbáljuk meg, tudom, hogy köztünk ez működő dolog. Időközben párszor bevallotta, hogy nincs megelégedve magával, tudja, hogy hogyan viselkedik - nem figyel a másikra, kritizál, mindenen megsértődik, kijelentette, hogy szeret veszekedni és ami a legdurvább, hogy akárhányszor összevesztünk, mindig azon gondolkozott, hogy hogyan öljön meg, vagy verjen meg, h észhez térjek... Lényeg a lényeg, januárban újra összejöttünk, március végéig tartott. Az utolsó pár hétben csak az jellemezte a kapcsolatot, hogy felhívott, veszekedett, én voltam mindenért a hibás, én nem figyelek rá, stb... Időközben bemutatott édesanyjának, közösen elmentünk étterembe kajálni. Az édesanyja kifizetett mindent, adnám oda neki a pénzt, ő nem fogadta el - erre a kicsi lánya beokád egy ilyet, h "hagyjad anya, fogadd el úgyis Svájcban dolgozik, telik rá"... Azokról már nem is beszélek, hogy ő folyton nézegette a telefonomat, instagram, facebook, mert hogy anno egyszer poénból beregisztráltunk bátyámmal Badoo-ra, és ő meglátta a beszélgetéseket, ahogy épp röhögünk a fent lévő embereken... Nem hitte el. Törölgette az ismerőseimet, megtiltotta, h ezzel meg azzal beszélgessek - de persze én nem tudhattam az ő telefonjának jelszavát. Megelégeltem, nézegettem napi szinten a fészbúkját. Alapvetően nem vagyok ilyen, de ahogy viselkedett velem, nem tudtam már kikerülni. Egyidőben vagy 3-4 csávóval beszélgetett, és akárháynszor átjött hozzám, folyton kitörölte ezeket a beszélgetéseket. Az összeset. Persze amikor megkérdeztem, h megnézhetem-e a telefonját, mert kíváncsi vagyok, kegyesen rávágta hogy persze, neki nincs titkolni valója. Lényeg: március végén felhívott egyik nap, már 3 hete folyton a szart kaptam tőle, mire megelégeltem és mondtam neki, hogy jó, akkor innentől magad vagy a problémáiddal. Két hétig nem beszéltünk, utána megbántam amit mondtam, felkerestem, de aszondja későn, ha másnap kerestem volna fel még megmenthető lett volna, de így, h már kidobtam és úgymond későn hívtam fel így már semmi, de azért szeret. Időközben kórházba került idegösszeomlással, semmit se találtak nála, csak egy valamit írt a beutalóra az orvos: "sürgősen pszichológus". Ergo agyilag zakkant.

A problémám viszont még ezek után is az, már saját magamat szidom, hogy hogy lehetek ekkora hülye: Folyton fel szeretném hívni, beszélgetni vele, legbelül meg olyan érzésem van folyton, h tudom, hogy tud normális lenni, csak van neki ez a problémája. Mondta, h ő most nem akar semmit, de beszélgessünk stb, és majd ha megoldódnak a problémák utána lehet beszélni dolgokról, mert tudja magáról(?), hogy ő nem ilyen igazából. Szerintetek végleg hagyjam, vagy megéri felkeresnem?...