El kell fogadni és csendben maradni, ha a páromnak nehéz időszaka van, vagy kiállni az érzéseim mellett, ha úgy érzem el vagyok hanyagolva?

2 éve vagyunk együtt, eddig nagyon harmonikus kapcsolatban, de most egy új helyzet van. A pasimnak nehéz időszaka van, sok a meló, államvizsgázni fog, állandóan ügyel (orvos), stb. Azt mondta ki van merülve lelkileg és fizikailag is. Mivel én egyetemista vagyok, hétköznap nem is vagyunk együtt. Kevés a minőségi idő. Mostanában kevesebbet ír, nem hív olyan gyakran, nincs kedve semmiről mesélni, mindig csak én momdom, hogy szeretlek, vagy hogy hiányzik. Nem érdekli nagyon hogy velem mi van, csak úgy nagyjából. Panaszkodtam már neki, de csak annyit mond rá hogy ez most egy ilyen időszak és esküszik, nem velem van a baj vagy a kapcsolatunkkal. Nekem hiányzik az a "játszótárs, legjobb barát" amit ő jelent számomra. De leginkább az hiányzik, hogy nem érzem, ahogy bizonyítja a szeretetét. Jogos? Vagy nem?