El kell fogadni és csendben maradni, ha a páromnak nehéz időszaka van, vagy kiállni az érzéseim mellett, ha úgy érzem el vagyok hanyagolva?

Nem panaszkodni kelk, hanem értelmesen átbeszélni és a másik felet megérteni.

Ilyen időszakban egyértelmű, hogy kevesebb energiája lesz rád, az értelmes emberek meg tudják beszélni és árltvészelik.

Szerintem adjál neki időt, türelmet. Ha már megvan a vizsgája, meg ilyenek, akkor talán majd nem lesz befeszülve ennyire, nyugodtabb lesz; nem azon lesz a fókusz; több ideje lesz szabadidős dolgokra, pl rád is, többi szeretteire is.

Szerintem ne "követelj" most tőle, legyél vele megértő.

És ha szeret, majd ha lezárult ez az időszak, akkor szerintem akkor majd minden jó lesz újra, ha ténylegesen imádjátok egymást. Momentán szerintem lehet, hogy "örül, hogy él". Ha pl még állandóan ügyel is. Tehát, hogy örül, hogy lélegzetet venni van ereje; ő most szerintem lehet , hogy simán ilyen "energiatakarékos"/"zombi-üzemmódban" van.

És akkor mi lesz, ha te kisbabával otthon leszel és úgy el leszel fáradva, hogy nem lesz kedved szexelni? Akkor ő is érezze azt, hogy nem szereted? Mert ja nyugodtan lehet ilyesmi is más férfival.

Ha a gondot csinálsz abból, hogy nincs több együtt töltött idő, amikor tényleg nincs ideje, de kedve, akkor szakíts.

Keress olyat, aki veled éjjel-nappal. Egyetemista vagy, nem tudod magad lefoglalni? Ennyire függsz tőle, vagy mi a bajod? Tudtad, hogy mi a foglalkozása, tudtad, hogy nem lesz rád annyi ideje, az elején miért nem zavart?

Arra lenne szüksége, hogy támogatod, nem nyafogásra.

Persze ő is hibás valahol, mert ő is tudta hogy ez lesz. Na de akkor miért vagytok együtt?

Nagy cucc, mindenkinek vannak nehéz időszakai, ez nem jelenti azt, hogy akkor ne kéne a párkapcsolatában helyt állnia. Az érthető, ha nem tud sűrűn találkozni, vagy fáradtabb, de basszus, a párkapcsolat az egy jól működőkapcsolat esetében is legalább egy félműszakos meló. Nem egy új kapcsolatról van szó, hanem egy kétéves párkapcsolatról.

És miért mindig a pasik, akik erre hivatkoznak, hogy nehéz az életük épp, ezért képtelenek másra is figyelni, mégis hány nőtől fogadják el ugyanezt az indokot? A nőknek is vannak bőven stresszes sz-r időszakai, napjai, nekünk valahogy senki nem adja meg a megbocsátást ilyenkor, nekünk nem lehet emiatt elhanyagolnunk a családunkat vagy párkapcsolatunkat. Ugyanúgy helyt kell állnunk feleségként, anyakánt, barátnőként, vagy ha épp emiatt nincs kedvünk annyit szexelni, vagy főzni vagy ne adj isten megfésülni a gyereket, vagy kevésbé vagyunk vidámak és lelkesek, akkor megy a hiszti meg az ítélkezés, hogy szarok vagyunk, már nem vagyunk a régiek, eltűnt belőlünk a tűz meg mittomén.

Mindenkinek vannak nehéz napjai, és lesznek is, Sorry, szerintem ez nem kifogás.

Ha nincs napközben ideje írni, akkor este felhív. Ha hétközben nem tud találkozni, akkor találkoztok a szabadnapján és szervez valami jó kisprogramot. Ha nincs ideje órákig beszélgetni, akkor hagy néhány kedves kis üzenetet vagy meglep valami kisaprósággal, hogy érezd azért, hogy a fejében jársz.

És én értem, hogy türelmesnek kell lenni, mert ilyenkor tényleg kell a türelem, de az nem járja, hogy a másik sűrű időbeosztása miatt az egyik fél folyton elhanyagolva érzi magát meg folyton azt érzi, hogy nem tud kapcsolódni a párjával. Ez egy elég komoly probléma, és amikor egy nő kifejti az aggodalmát erről, akkor egy férfinak nem az a dolga, hogy hárít meg magyarázkodik vagy épp téged tüntet fel türelmetlen libaként, hanem az, hogy azt, amit elcseszett, azt visszaállítsa és visszahozza az érzelmi biztonságot a kapcsolatba. Ez a férfi dolga.

Most tegyük fel terveztek házasságot, tudod hány nehéz pillanata lesz ennek az embernek az életében? Készen állsz te arra, hogy akárhányszor a másik küszködik, stresszes, akkor a te érzéseid és a te igényeid odébb lesznek rugdosva a sarokba? És akkor mi van, ha neked is pont akkor lesz nehéz időszakod, mint neki és mondjuk te is igényelnél egy kis plusz törődést, megértést és támogatást. Majd akkor is az lesz, hogy az ő problémája fontosabb?

Hogy ügyel ha még csak most államvizsgázik?

Ez úgy néz ki, hogy kézhez kapja a diplomát, pár hónapot az osztályon dolgozik majd sürgösségin kell 3 hónapot dolgozni és utána lehet osztályon ügyelni. Itt nincs mese, kell a gyakorlat és diploma ahhoz, hogy valaki ügyeletet tudjon vállalni.

Vagy valamit félreértettél, vagy nem is ügyleni jár be, vagy ápolóként dolgozik jelenleg, de nem korrekt a sztori.

A férfiak sokkal jobban rátudnak koncentrálni a munkára, az adott feladatra. Ez nem azert van mert érzéketlenebbek, hanem szimpla evolúció.

Illetve akkor te is pontosan tudod milyen nehéz időszak ez, gondolom örül ha pár órákat alszik, nem hogy még téged is szórakoztasson, akármennyire is szeret.

Mennyi idő ez? Még 2 hónap? Annyit simán ki lehet bírni, ha túl lesz a phd-n ő is nagyon megfog könnyebbülni, és akkor lesz ideje rád is.