Mit tegyek? Emiatt félnék lépni is

Egy kicsit hosszú lesz, elnézést, és igen, lesz benne egypár dolog, amit elrontottam, de kérlek ne írjatok "oltogató" válaszokat:) Köszönöm.

Na szóval a helyzet, hogy általánosban nem nagyon voltak olyan "komoly" szerelmeim, legtöbb plátói, és csak inspiráltak. De egy volt, ahol a fiú felkért buliba, én elutasítottam. Utána végig küldte a jeleket, de én tudatlan elutasítottam. Mikor észbekaptam, sajna sokmindenkinek elmondtam, hogy nekem tetszik...és szépen megtudta. Onnantól küldte nekem a jeleket, stb. Aztán mikor rászántam magam, hogy lépek akkor kiderült, hogy nem akar semmit.----hülyített-----.

Átkerültem egy másik helyre, több fiú is tetszett, egy, akire egy "szemezés" folyamán figyeltem fel. Elkaptam a fejem, mert zavarba jöttem, és onnantól rengeteget figyelt, stb. De én hülye voltam, és nem mertem ránézni, meg semmi, mivel amint ránéztem nagyon zavarba jöttem...Szépen barátnője lett....De ugyanúgy néz, van, hogy a barátnőjével együtt. (attól félek, hogy csak azért néz, mert tudja, hogy nekem tetszik). Jó, elhatároztam, hogy mivel barátnője van, tabu. Megtetszett mégegy valaki, rámmutatott, nevetettett(személyesen nem ismertem, csak haverom ismerte, ezért voltam a társaságukba), meg a nevem hallatára elméletileg zavarba jött. Aztán kideürült, hogy ő sem akar semmit. Most megint ettszik egy fiú, nagyon sokat néz, de egyszerűen nem tudom, hogy azért-e mert észrevette rajtam, vagy mert tényleg akarhat valamit. Egyszerűen már félek és a remény is kezd kihalni belőlem. Sokan csinálják, hogy hosszan bámulnak, töbsször, kitartóan, aztán nem akarnak semmit....Most akkor ez mire jó??

És még egy kérdés: Mit tegyek, hogy a szemükbe tudjak nézni? Mindig elhatározom, de ha oda kerüla sor, nemmegy, ideges leszek, és félek.

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de jólesett kiírni magamból:)

A válaszokat előre is köszönöm. ÉS ha valami butaság, ne haragudjatok, de nagyon tapasztalatlan vagyok