Miért viselkedik így?

A párom 31 éves én 23.

Már 1 éve együtt vagyunk, viszont régebb óta ismerjük egymást.

Ő is a szüleivel él és én is. Én már korábban albérletbe szerettem volna menni (jóval azelőtt mielőtt osszejottunk volna) de ahova mentem volna nem lett időben kész a ház. Mai napig sem..

Én nagyon nehezen viselem az itthonlétet már ennyi idősen. Nincs magánszférám, nem mehetek el szó nélkül sehova, és sokszor én vagyok a szolga.. Egyszóval nem szeretnék már itthon élni.

A párommal úgy éljük a mindennapokat hogy este átmegyek hozzájuk, leülünk együtt a szüleivel a nappaliban. Eltelik az este, mindenki megy aludni. Nagyon kevés olyan idő van amikor valójában egy otthonban ketten lehetnénk, sőt ilyen nem is volt. Nekem ez hiányzik,hogy nincs sehol magánszféránk, nem tudunk ketten lenni ami szerintem egyáltalán nem tesz jót a kapcsolatunknak.. Egyre jobban nyomaszt ez az érzés,hogy megfulladok.. hogy nincs olyan amikor valóban ketten lennénk..

Azt hozzá teszem,hogy hozzánk ő nem jön, mert nálunk meg abszolút nagyon rossz kialakítása van a háznak, minden ajtónál minden kihallatszik meg be is..

Visszatérve a problémára.. Én szeretnék költözni nagyon, de sajnos a mostani fizetésemből lehetetlen lenne egyedül fenntartani az alberletet, az autot és a tobbi..

Ő viszont talán ha egyszer mondta hogy majd ha együtt lakunk milyen jó lesz. Ez volt talán 2 hónapja.. Egyszer megemlítettem neki hogy én szeretnék már menni, ő kicsit stresszesebb állapotban közölte hogy neki nincs most ilyenekre penze. (Miközben van egyébként)

Valamelyik nap elmeséltem neki hogy mi zajlott itthon, negatív “elmeny” ő azt felelte rá hogy el kell menni albérletbe, mondtam neki hogy ebből a 200e ftbol nem nagyon tudok:) erre persze nem felelt semmit.

Így totál egyedül maradtam ezzel kapcsolatban. Persze azt ő is élvezné,ha elmennék albérletbe és jonne-menne mint az átjáróházban..

Ezért próbáltam kiokoskodni hogy elmennék beugrósnak hétvégente dolgozni, de ebből megint csak a baj lenne mert nem találkoznánk. Viszont plusz pénz meg kellene mert eldöntöttem,hogy ha egyedül is de akkor is elmegyek albérletbe..

Tudom hogy meg kellene említeni neki mindezt de felek a reakciójától mivel az előző is balul sült el.. Ezért maradok annyiban hogy megpróbálom egyedül..

Mit tudtok tanácsolni?

Illetve miért csinálja ezt?

Lehet mások jót mosolyognak ezen, de nekem egy fájó pont mert lehet hogy valójában nem is egy a célunk!? :(

Előre is köszönöm. Bocsánat hogy ilyen hosszúra sikeredett:D