Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért keresem görcsösen az ideálom egy férfiban? (hosszú)
Szóval az van, hogy annyira magasra tettem a belső tulajdonságokkal kapcsolatos mércét, hogy félek, hogy sohasem találok hozzám valót. Elég elvont lány vagyok. Tulajdonképpen magamat (illetve törekvéseim) keresem a férfiakban. Legyen: eszes, intelligens, kommunikatív, nyitott, filozofikus, rendelkezzen kellő empátiával, sokszor gyerekes mégis egyben érett. Külsőre elég, ha ápolt és nem ronda (sőt az se baj, ha kicsit csapzott:P). Amikor megismerek egy fiút, mindig ezeket figyelem rajta, mivel aki általában ilyen személyiségi vonásokkal bír, azzal jól el tudok beszélgetni, és mellette végre önmagam lehetek.
Így történt, hogy pár hónapja beleszerettem az egyik egyetemi tanáromba. Tudom, hogy ez gyakori dolog lányoknál, de nálam nem csak a rajongásból ered. Kerestem a rokomlelkem, hát benne megleltem. Persze tudom, hogy nem állt volna le velem, meg igazából nem is ismerem, csak a lehető legjobban megfigyeltem a viselkedését. Ez a férfi teljesen olyan, mint én, csak épp hímneműben! Ez annyira tetszett nekem, hogy végre valaki, akinek nem kellene mindent megmagyarázni, mert érti a gondolataim, aki nyitott a világ megismerésére. Időközben a szememben megszépült a külseje (pedig elég csapzott a csóka!:D), de az mellékes. Szenvedtem miatta(m) 5 hónapot. Épp egy újabb hullámvölgyben voltam, amikor megjelent egy fiú a suliban. Egy csoportba kerültünk, és bár kb. 4-en beszélgettünk, felfigyeltem rá, hogy érzem benne az ideálom, a hasonlatosságot magammal. Ő csak 5 évvel idősebb nálam, de elsőre azt hittem, egyidősek vagyunk. Szóval nem vagyok apakomplexusos, mielőtt még valaki ezzel jönne.:D Nekem azért kell ilyen férfi, mert kissé túlérzékeny vagyok a meg nem értettségre (meg általában mindenre).
Na, és kiderült, hogy tényleg olyan, mint én...na igen...itt jönnek a bajok. Sajnos a rossz tulajdonságokban is hasonlítunk: hajlamos elhanyagolni az embereket, és mindig késik. Az elején azt beszéltük, hogy mi tuti egymásba szeretünk, nagyon rá voltunk izgulva erre. Én viszont féltem, hogy a szexuális vonzalom megelőzi az elegendő érzelmi köteléket. Mondtam neki, hogy a fizikai kontaktust még hanyagoljuk, mert ki akarom élvezni, hogy végre el tudok beszélgetni valakivel, de ne féljen, mert lépni fogok.:) Ő ezt teljesen megértette, legalábbis ezt mondta, de elég szexmániás a fickó!XD Kb. 3 alkalommal MSN-eztünk 3-5 órát, és 2,5 alkalommal 5 órát élőben beszéltünk, ezt mind 3 hét alatt. Még csók sem volt. Aztán közben összejött egy csajjal, akit hamarabb ismert,de nem szereti igazán, csak úgy van. Elmondta nekem egyből, és kicsit szíven ütött, de aztán úgy éreztem: "kit érdekel, engem úgyis jobban kedvel, és belém fog szeretni...na meg rossz csaj sem vagyok;)". Hja, hittem én...egyre jobban megfájdult a szívem emiatt, hogy másokkal kavar. Az eszemmel tudtam, hogy ez engem ne zavarjon, de ezt a lelkemnek már nem mondhattam meg. Kiborultam, és felhoztam ezt neki, hogy sosem ér rám. Ha csak a tanulás és a munka lenne az ok, akkor teljesen megérteném, de így, hogy ki tudja kivel hol jár... Ez eléggé bántja a hiúságom.:( Aztán mondta, hogy nem akar járni velem, mert nem tudna elég figyelmet adni, mint amennyit megérdemlek. Hogy fájdalmat okozna nekem...és nem engem félt ettől, mert többre tart annál. Inkább nem várja meg, hogy belém szeressen és belé szeressek (ami valószínű lenne idővel), nehogy bántson azzal, hogy elhanyagol. Pedig minden úgy tűnt, hogy itt komolyan lesz valami. Szerintetek ha szeretünk valakit, akkor nemhogy ígyis-úgyis szakítunk rá időt?:S Vagy hogy van ez? Azt mondják, az ember arra ér rá, amire igazán akar.
Tehát most azért kell utálnom őt, amilyen én vagyok, és eléggé csalódtam benne. Ő sem tudja beosztani az idejét. Hiába jó beszélgetőpartner, egyszerűen képtelen a kötelességeivel és a kapcsolataival is rendben lenni. Meg neki most olyan csaj kell, akinek ő csak f@szpótlék...és majdnem tojik rá, mert annyi dolga van. Pedig már éreztem, hogy majdnem beleszeretek, és már szívesen meg is csókoltam volna, de úgy szívből...és pont akkor gondolja meg magát.:S
Most ezt érzem:
Az elején a csalódástól való félelmem beigazolódott.
Összedőlt a világ...én egyedül fogok megöregedni...olyan nehéz még egy ilyen elvont elmét keresni.:(
Szűzen fogok meghalni, mivel én csak szerelemből tudnám és akarom megtenni az elsőt.
Ha találok is vkit, nem sokáig bírom/bírja.
Talán túl elsiettem az érzelgősséggel? Vagy fiatal vagyok még, hogy ilyeneken aggódjak, mert annyi férfi van még....? Mi a véleményetek a fiúról? Rólam?
Bocs, hogy ilyen hosszú lett.:$
Aki végigolvasta, és válaszol, annak előre is köszi.:]
19/L
válasza:Bocs, a válaszokat nem olvastam végig, elég volt a kérdés. :)
Kicsit hasonlóak vagyunk, mert én is tudománnyal foglalkozom és szeretek filozofálni, bár a művészetek messzebb állnak tőlem. Szerintem nagy veszély, ha pont olyat keresel, mint amilyen Te vagy. Vannak dolgok, amikben a párnak együtt kell 100%-ot adni. Pl. türelem, higgadtság, kötelességvállalás. Ezekben ha mindketten csak 20-20%-ot adtok, akkor az 40-40%, amin aztán könnyen félrecsúszik egy kapcsolat. Van egy szint, amennyire különözni KELL annak érdekében, hogy egymást ki tudjátok egészíteni, s nem utolsó sorban tudjatok újat mutatni egymásnak. Van olyan életszakasza az embernek, amikor pont olyat keres, mint önmaga, de ez egy értetlen fázis. (Az apakomplexusnak olvass utána jobban, mert nem csak az öregebbekhez való vonzódást jelenti!) Nem szabad nagyon különbözőt sem választani, mert ott meg megy ugyan egymás nagy kiegészítése, amíg tart a szerelem, de egy idő után terhessé válik az állandó alkalmazkodás.
"Pedig már éreztem, hogy majdnem beleszeretek"
Fura ez a mondat. Most akkor az a cél, hogy beleszeress? Nem lehetséges, hogy Te csak a szerelembe vagy szerelmes, és csak a tárgyat keresed hozzá? Ezt társfüggésnek hívják ám.
24f
válasza:07:17-nek, szerintem elhamarkodottan ítélsz, és kicsit földhözragadt vagy.:) Szóval keressek egy pszichológust, aki majd személyiségtranszplantációt végez rajtam?:P Vagy aki megmagyarázza, hogy nem létezik egyszerre gyerekes és érett ember? Például akkor azt mondhatnánk, hogy nem létezik egyszerre intelligens és alkoholista/dohányzó ember. Ezt gondolom érzed, hogy nem igaz. Egy intelligens embernek is lehetnek ugyanúgy gyengéi, főleg érzelmi oldalon => infantilizmus, szenvedélybetegségek. Szal, egy személyiség szerintem nem fekete vagy fehér. Pszichológus azért, mert egy értelmes, de nem túlságosan komoly egyénre vágyok, és mert nem vagyok rib@nc?:D Szerinted Galileit nem küldték el pszichológushoz, hogy szerinte a Föld kering?
Újjászületni nem tudok. Megváltozni nem akarok egy bizonytalan cél érdekében. Azért változzak, hogy a világszeméletem egysíkúbbá fejlődjön vissza, hogy jobban hasonlítson az átlagoshoz?:S Na meg, szerinted jó tanács, hogy körtefából csináljunk almafát?.. Na mindegy.
Inkább csodálni szoktak az emberek a pozitív értelemben vett másságomért. (persze csak az első benyomás ilyen pozitív:P...aztán rájönnek, hogy milyen Pató Pál vagyok) Nem az van, h engem nem akar senki, hanem, hogy én nem akarok akárkit. Például Te pont olyan vagy, akit nem bírnék elviselni, mert nincs benned együttérzés. Én nem mondtam olyat, hogy nálam várni kell a szexre. Így is egy hónap után majdnem lefeküdtem egy tahóval, mert másokra hallgattam ["Jaaj, adj neki esélyt, látszik, hogy kellesz neki. Meg amúgy is, ne legyél már olyan válogatós!" (Ja, de mire kellek?? Mellesleg, neki maga a beszélgetés ténye is unalmas volt, csak a szex érdekelte...és olyanokat a szemembe hazudott. Csillogó szemekkel mondta, hogy szeret, és én azt feleltem: "Te nem szeretsz." erre ő hebegve-habogva "Jó, hát nem úúgy, csak tudod." (mielőtt még vki belekötne...aki szerint szánalmas a nevetésem...stb., az nem szeret) meg mondott olyat is: "Most, hogy beszélgettünk sokkal jobban megkedveltelek, mint szerettelek volna." Ez mekkora átlátszó szöveg már? Na meg az nem beszélgetés volt, hanem próbáltam rávenni, hogy dumáljunk is, akár arról amiről ő akar, de nem még a saját érdeklődési köréről sem tudott 2-3 mondatnál többet mondani. És így csak smároltunk meg stb. ..pedig okos srác, és helyes is...de megszólalásait hallva még gyereklekű pasi. Ja, és amikor magzatpózban sírtam mellette, mert depressziós voltam a pasik és a tanulás miatt, akkor meg se kérdezte, hogy mi van, csak azt mondta "Tudom, hogy te is akarod" (kiverni neki)..persze biztos nem azért bömbölök, mert érzem, hogy kedvesen ki akar használni...de úgy tűnik ennyire sem törődött Velem, csak a p*ncim érdekelte.:( )
Hát kössz, de aki egyszer megégeti magát, az inkább vár 10 évet. Ha szerelmes lennék, egy hétbe se telne, hogy lefeküdjek az illetővel, ahogy ismerem magam. na kicsit túlprédikáltam, csak felidegesít az ilyen "tépd ki tövestül" tanács.
10:31-es és 10:45-ös tanácsát viszont hasznosnak találom:) Főleg, mert 31-es észrevette, amit már én is.:D Tényleg a szerelembe vagyok szerelmes, de csak azért, mert ha az nincs, akkor számomra szex sincs. Ez elég frusztráló, hogy nem tudnám mással megtenni, pedig vágyom a dologra.:S Valamint hajlandó vagyok nem önmagam keresni másokban. Az olyanokban már amúgy sem bízok.XD Azt hiszem csak sodródni fogok, vagy franc tudja, de inkább nehezen jussak a jóhoz, mintsem a könnyen elérhető rosszat válasszam.
Amúgy nem olyan szigorú ez az ideál dolog, csak megfigyeltem, hogy milyen emberektől dobban meg a szívem.:) De akkor biztosan bővül a kör, ha nem görcsölök ennyit rajta.:)
Köszi mindenkinek a segítséget!:)
További szép napot!
válasza:A kicsit földhözragadt 07:17-es vagyok:
Fura lány vagy: nem akarsz pszichológushoz menni, mert minek. Te egy csodálatos, tökéletes lény vagy, de az a fő kérdésed, hogy "Miért keresem görcsösen az ideálom egy férfiban?". Pont egy pszichológus segíthetne megadni a választ erre. Nem értem miért zárkózól el töle. Tudom, olvastam amit írtál a pszichológusokról és a küldetésükról de annak semmi értelme nincs. Az csak gyerekes félremagyarázás. Csakúgy mint amikor büszkén kijelented, hogy nem vagy ribanc. Nem vagy az mert még meg sem csókoltad a rokonlelkű "fiúdat". Ha igen akkor már ribanc lettél volna? Ez arra utal hogy, elég aszexuális vagy. ("Mondtam neki, hogy a fizikai kontaktust még hanyagoljuk, mert ki akarom élvezni, hogy végre el tudok beszélgetni valakivel, de ne féljen, mert lépni fogok:...") Igéretek, igéretek.
És akkor csodálkozol rajta, hogy tovább lép rajtad. ("Aztán közben összejött egy csajjal, akit hamarabb ismert,de nem szereti igazán, csak úgy van. Elmondta nekem egyből, és kicsit szíven ütött, de aztán úgy éreztem: "kit érdekel, engem úgyis jobban kedvel, és belém fog szeretni...na meg rossz csaj sem vagyok.")
Az, hogy jó csaj vagy semmit nem jelent, ha nem adsz valamit a partnerednek amit Ő keres. A szex az egyik ilyen dolog. Ha ezt Te nem tudod elfogadni, szolgáltatni akkor necsodálkozz, hogy mindenki passzol téged mint ahogy ez meg is történt.
Ellentmondások:
"Pár hónapja beleszerettem az egyik egyetemi tanáromba. Tudom, hogy ez gyakori dolog lányoknál, de nálam nem csak a rajongásból ered."
Az 5 évvel idősebb fiúdról ezt írod:
"Pedig már éreztem, hogy majdnem beleszeretek, és már szívesen meg is csókoltam volna, de úgy szívből...és pont akkor gondolja meg magát."
A tanárodba beleszeretsz, a fiúdba nem?
Neked nem együttérzésra van szükséged, hanem szemléletváltozásra, mert ez az út amin haladsz egy zsákutca. Az élet célja, hogy boldog legyél ami csak akkor leszel ha elfogadod azt amit az élet nyújt és az gyakran szemlélet/személyiség változással jár. Te egyenlőre még ezt nem fogadod el de a sorozatos kudarcok majd rádöbbentenek erre. Jobb most változtatni mint később bánkódni mert a fiatalságodat nem hozhatod vissza. Sok sikert.
válasza:Utolsónak...hát igen, a fiúk a Marsról jöttek, a lányok a Vénuszról...:) Tudom, hogy alkalmazkodni kell, csak olyan nehéz ilyen érzelgős emberként, de mindig próbálkozok.:)
"földhözragadtnak"(bocsi:$ de így felismerhetőbb vagy számomra, mintha számmal jelölnélek).
--> Nem tartom magam tökéletesnek, mint írtam, vannak hibáim. Csak az első benyomásnál keveseknek ez jön le. Amikor először tapasztalják, hogy pl. elkések valahonnan vagy depressziósan viselkedek stb., akkor jönnek rá, hogy nem minden arany, ami fénylik. De csak mert előbb mindig próbálom eladni magam, aztán jöhetnek a neccesebb jellemvonások.:D Szerintem ezzel sokan így vannak.
--> Igazság szerint a pszichológustól más okok miatt is elzárkóznék, mivel anyukámnak tényleg szüksége van rá, és félek, hogy én is örököltem ezt az "igényt a pszichológusra" (magyarul, hogy én is olyan beteg leszek, mint Anyu...mivel örökölhető). Igen, szóval emögött van egy nemtudatos félelem is, persze most megmagyaráztam és tudatosnak hangzik, de általában "valami megmagyarázhatatlan ok miatt" hülyének érezném magam egy psz.nál, hogy megint sajnáltatom magam. Nem szeretek a saját hibáimba visszaesni, gondolom mások se. Jó, ez nem indok, de egyszerűen kételkedem abban, hogy a psz. olyan nagy mértékben meg tudna változtatni, mint amennyire kéne.
Kóros esetnek érezném magam, és akkor megint előugrik a "lehet, hogy jó úton járok anyukám betegségéz?" félelmem.
--> Állj, amikor beleestem a tanárba, akkor már 7 hónapja ő tanított:D, a fiút meg csak 3. hete ismertem, és csak akkor alakult ki az érzés, mire ő meggondolta magát. Amúgy rájöttem, hogy jogosan döntött másképp. A fellángolás, amit éreztem felé kiábrándulásba torkollott, mert a negatívabb oldalát is megismertem kicsit. Tudod, ő is előbb előadta magát...
De rosszul esik, hogy még csak 19 éves vagyok, és szerinted ez akkora csapás, hogy rögtön pszichomókushoz kell járni vele. Hiszen már ez a tapasztalat is változtatott rajtam psz. nélkül. Mostanában eszembe jutottak a hódolóim, akiknek összetörtem a szívét viszonzatlan érzelmek okán. Lehet több figyelmet kellett volna fordítsak rájuk, hiszen annyi odaadást kaptam tőlük a semmiért cserébe.(sőt szenvedésért cserébe:S) Oké, mondjuk azért nem jöttem velük össze, mert azért nem leszek boldogtalan mellettük, hogy ők boldogok lehessenek...ilyen áldozatot csak az igazi szeretteimért tennék.
Ja, hát igen..büszke vagyok rá, hogy nem vagyok ribanc! És nem! Nem tartanám magam annak attól, hogy megcsókolnám....ezt honnan vetted?:D Csak valamiért engem az érzelmek indítanak be...ez ennyire különös?:D Vagy ez már külön perverzió, mint a lábfetisizmus? Akkor én meg érzelemfetisiszta vagyok?:D Nem vagyok aszexuális, van elég libidóm akkor, amikor kell. Amelyik sráccal csak kummantani lehet, annál az első közelkerülésnél be vagyok indulva, de később már nehezebben érem el ugyanazt az állapotot. Viszont, akihez érzelmileg is vonzódok, annál már attól is beindulok, ha megfogja a kezem...és legszívesebben ráugranék. Valami ilyesmi. Ribinek akkor érzem magam, ha szexuális úton akarnék előnyhöz jutni vmilyen célomért (kivéve h megszerezni azt a pasit), vagy ha nem mindketten akarnánk a dolgot. Ha mindkettő akarja, és szinglik, akkor sztem nincs szó könnyűvérűségről.
Hú de sokat pofázok.:$ Bocs.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!