Hogy nyugtassam meg a barátomat?

#19

Hidd el sokat segítünk neki.

Magányos, és ezen nem tud változtatni, mert tett valamit, ami miatt le kellet építeni a kapcsolatait. Itt legalább valakik "törődnek" vele.

Barátját jobban sajnálom. Neki vajon miért kell egy ilyen sérült ember, mikor még az igazságot sem fedte fel előtte?

Minden rendben?

Nagyon nincs rendben semmi. Ahogy előzőekben is írták, ok nélkül nem tesz ilyet az ember. Nincs szükséged senkire? Akkor miért kérsz itt tanácsot?

Ugye, hogy szükséged van valaki/k véleményére?

Ja, hogy itt nem ismernek? Az igaz, de sokat megtudtunk rólad.

Én is sok mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot.

Ilyen-olyan okok miatt, úgy éreztem teher nekem azon emberek társasága már, akikkel körülvettem magam. Leginkább olyan emberek voltak, akikkel gyerek-tini koromban jóban voltam, de mintha ők nem nőttek volna fel velem, teljesen másra vágytak mint én.

Én már dolgoztam, én már kapcsolatban éltem, felelősséget vállaltam, ők meg nem. Mármint nem az volt a baj, hogy nem voltak kapcsolatban, hanem hogy nem vállalták semmiért a felelősséget.

Aztán idővel rájöttem, hogy elkell engednem ezeket az embereket, mert konkrétan "lehúznak" maguk mellé, én meg már szeretnék házas lenni, gyermekeket szeretnék nevelni, dolgozni szeretnék és stb.

Az is lehet, velem volt a baj, túl "korán" értem meg, mert én már 22-évesen így gondoltam, nem volt kedvem bulizgatni, drogozgatni, unalmas társaság voltam én oda.

De mindenesetre, úgy gondolom a megfelelő emberekkel körbe kell venned magad. Nekem nagyon nagy családom van, akik mindig minden esetben megtartanak, mindenben számíthatok rájuk, persze fordítva is. Kell ez a szociális háló, nem csak azért hogy ha bármi baj van ne légy hajléktalan, elfeledett, hanem azért is hogy érezd nem vagy egyedül a világban.

A családomon kívül van még két baratnőm is, akikkel pár éve ismerkedtem meg. Velük tartom a kapcsolatot, meg az összes úgymond ismerősömmel, akikkel a kutyasétaltatásaim során ismerkedtem meg, szoktam beszélgetni, nem zártam el magam, csak őket már nem engedem magamhoz közel.

De szerintem is, valamilyen szinten igaza van a barátodnak, ne mindenkit űzz el, pl a családod ne, ha amúgy ők jó emberek, vagy legyenek új kapcsolataid, mert nem jó egyedül lenni ebben a világban.

Persze ott a barátod, de barátként hivatkozol rá, ő nem a férjed, úgy veszem az írásodból, hogy nincsenek gyerekeitek, persze ezeket mind nem kötelező vállalni, ha nem akarod, csak így nem tűnik túl komolynak a dolog.

#37

Azt hiszem jól látod a témát. Mindenkinek szüksége van valaki/k-re, és azt nem egy ember testesíti meg. Viszont a kérdező szűk mondanivalójából olyan ellentmondások adódnak, amikre nincs magyarázat.

Gondolok itt arra, hogy neki nincs szüksége senkire, mégis "vadidegen" emberek tanácsára, véleményére kíváncsi.

Ebből adódik, hogy olyantól aki ismeri nem meri, nem akarja kérdezni, amit itt. Tehát titkolni/szégyelni való dolog állhat a háttérben.

Mondjuk úgy, hogy "Drágám, hidd el, jó ez így nekem, nincs szükségem emberek társaságára. Nem kell, hogy aggódj miattam."

Mi mást lehet mondani ilyenkor?