Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Zátonyon vagyunk, lehet még ebből jó végkifejlet?
Van egy párom, hatodik éve. Elég furcsa a felállás.
Amikor megismerkedtünk, nem akartam kapcsolatot, nagyon zűrös volt a családi hátterem, sokat gondoskodtam unokaöcsémről, anyja beteg volt, nem álltam készen a kapcsolatra. Többször mondtam neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot, fejezzük be, de nem hagyta, mániákusan szerelmes volt, én karriert építettem, terveim voltak, nem árultam zsákbamacskát, végezetül együtt maradtunk, beleszerettem én is.
Telt az idő, beköltözött az albérletembe, ő örökölt elég sok pénzt, amit ingatlanba akart fektetni, nekem fix kötődésem volt a munka, iskola, család miatt, nem voltam mobilis. Végül nem vett semmit, évekig jártuk az ingatlanpiacot, döntésképtelen volt, elvárta volna hogy költözzek hirtelen az ország másik felébe, kezdjük új életet, stb, de egyszerűen nem tehettem meg, előtte nagyon sokáig éltem anyagi bizonytalanságban, nem akartam ezt feladni, csak ha épeszű,normális, jól kidolgozott, megfontolt tervet ajánl fel, de ilyet nem kaptam.
A teketóriázás addig ment, mig végül én tudtam venni saját ingatlant, ő nem (közösen is hajlandó lettem volna, de azt ő nem akarta, mindenképp fent akarta tartani az enyém-tiédet). Be is költöztünk az enyémbe, unokaöcsém is hozzánk költözött, én nevelem, ez rám nagyobb stresszt rótt, nyilván mégfontosabb lett az anyagi biztonság, hiszen egy gyerekért felelni óriási feladat, főleg ha az ölembe hullott.
Eltelt 6 év, sokszor érzem hogy szeret és boldogok vagyunk, beszéltünk korábban házasságról, gyerekről, mindig csak a majd, a hamarosan, a nemsokára. Már 32 vagyok, havonta egyszer tudatosítom benne, hogy ennyi idő után elvárom a gyűrűt, hiszen ketyeg az óra, mindig az igérgetés, már mindenkinek van gyereke aki velem egyidős, testvéremék kifutottak az időből, lombikoznak, nem szeretnék ezen átmenni. Főleg, hogy minden adott, saját ingatlan, karrier, kapcsolat.
Ő most lesz 40, a böngészési előzményeiben az áll hogy "újratervezés 40 felett, új élet 40 felett, babaváró után válás" és hasonlóak.
Amikor felhoztam a témát, akkor mindig eljutunk oda, hogy mindenért engem okol, miattam nincs neki lakása, miattam nincs seki karrierje, miattam nem teljesültek a vágyai, mert mindig mindennek úgy kellett történnie, ahogy én akarom. Pedig partner lettem volna a hőn áhitott kivándorlásban is, de mondtam hogy ha csináljuk, akkor jól csináljuk. Akkor valakinek előre kell menni állást találni, el kell adni az ingatlant amim van, mindennek utána kell járni, hogy a lehető legbiztosabbra menjünk. Már néztünk külföldi albérleteket, házakat, de sosem léptünk a megvalósítás talajára, és nem rajtam múlt, viszont mégis engem okol azért, hogy neki nem teljesült be amit szeretett volna. Pedig nem arról van szó hogy kötöttem az ebet a karóhoz, szimplán csak többre volt szükségem annál, hogy "csomagoljunk, majd lesz valami"...
Nagyon szeretem őt, de már nem érzem vissza, már nem is szexelünk nagyon régóta.
Hiteget a gyűrűvel, gyerekkel, házassággal, de nem látszik, hogy ebből lenne bármi is. Unokaöcsém is nagyon szereti, általában családként funkcionálunk, de előbb-utóbb mindig előjön belőle a gyűlölet irányomban, ami nagyon felzaklat. Voltak nehéz időszakaim amikor a gyámügyre kellett rohangálni, természetes, hogy rommástresszeltem magam ilyen helyzetekben, hogy minden a legjobban menjen.
Nekem azóta is fix munkahelyem van, minden a terv szerint alakult eddig, ezért tanultam, ezért töltöttem annyi évet egyetemen. Neki az elmúlt 10 évben nem volt fix munkahelye, az örökséghez nyúl mindig, beugrós alkalmi munkái vannak. Természetesen nagyon vészesen fogy a pénze, hiszen az élet pénzbe kerül, én nem tudok állni minden kiadást.
Azt tudom, hogy én irányítottam az elmúlt években, de nem azért, mert én szeretnék, hanem mert más nem teszi helyettem. Kértem, hogy legyen határozott, hogy hozzon racionális döntéseket, ne csak sodródjon az árral, mert amig a kormány körbe pörög, valakinek muszáj tartania, és ez valóban én vagyok.
Itallal is voltak problémái, amit kénytelen voltam megtiltani, mert gyerek mellett nem fér bele, hogy részegen jár haza, elalszik a buszon, isten tudja honnan kerül elő, de ezt is sérelmezi.
Elmondása szerint szeret, és velem tervezi a jövőt, de a tettekben ezt nem látom.. :(
Sülhet ki még ebből bármi jó, vagy csak magamat csapom be?
Szeretek megjavítani dolgokat ahelyett, hogy újat vegyek, szóval szeretnék párterápiára menni. Mindenesetre minden amit írtok tökre fáj, pont azért, mert sajnos ezeket én is látom.
Voltak kisebb jelei annak is, hogy nem tud őszintén örülni a sikeremnek. Apró dolgok, pl. amikor megvettem a lakást és megigényeltem a lakáshitelem, X Ft önerőm volt, nem folyt be még akkor minden kintlevőségem a vállalkozásból. Kérdeztem tőle, hogy ha a bank valami miatt ennél is magasabb önerőt kér, akkor közjegyző által hitelesített szerződés keretén belül tudna-e kölcsönadni párszázezer forintot, amit 3-4 héten belül egy összegben törlesztek.
Az egészből óriási balhé volt, csak azt hajtogatta, hogy mivan ha 2-3 év keresgélés után ő pont abban a 3-4 hétben találja meg álmai ingatlanját, és lecsúszik róla. Nagyon rosszul esett, tök nagy veszekedés volt, végezetül abszolút semmi szükség nem volt rá, minden pénzem időben beérkezett.
Azóta is folyamatosan kritizálja a házat, agglomerációban vagyunk, BP 25 perc vonattal, de ezt okolja azért, mert nincs rendes állása (nekem is ott van, ráadásul gyorsabban beérek mint BP néhány kerületéből), sorolhatnám.
A lakáshitelem harmada a budapesti albérletem árának, tehát marhajól jártunk, ebbe neki fieztni se kell, mégis mindenért felhozza, hogy ez itt milyen szar, pedig életem remekműve, nagyon sokat költöttem rá azóta is, egyre szebb, jobb, álmodni sem mertem volna erről korábban, de egy ölbepottyant gyerek sok erőt ad ahhoz, hogy megtoljam az életet. Madarat lehetett volna velem fogatni amikor átvettem a kulcsokat, meg is könnyeztem, aztán valahogy a közös öröm elmaradt, és mindig ott van egy rossz szájíz, amiért neki nem sikerült.
Én is nehezteltem rá, mert én nem örököltem egy forintot sem, az ő tőkéjével megválthattam volna a világot is, de neki semmi nem volt elég jó, végül elértéktelenedett a maradék is. Nagyon sokat magyaráztam neki, hogy egy kisebb lakáshitellel tényleg bármit megvehetne, de kicsit nekem úgy tűnt, hogy az örökségéből (ami egy fél lakás ára volt) szeretne mindent megoldani - lakhatást, tartalékot, önképzést, autót, tényleg mindent, de ez sajnos nem így működik.
Sok-sok feszültség van ezek miatt a dolgok miatt, miután megvettem a házam utána volt egy óriási ugrás az ingatlanpiacon, szóval a vételi ár és a mostani ár között óriási szakadék van pozitív irányban, ennek ellenére felajánlottam neki tavaly is, hogy akkori áron vegye meg tőlem a felét, legyünk közösen tulajdonosok, hátha attól jobban érzi magát, de nem akart élni a lehetőséggel.
Most hogy ennyi mindent leírok, nekem is világossá válik, hogy elsősorban magával van gondja. Talán ha ezeket sikerülne letisztáznia egy terápia keretén belül, elindulhatna valami pozitív változás.
Te az anya (képletesen) szerepét töltöd be nála, nem a társét.
Ő nálad találja meg a biztonságot, mivel te vállalod a felnőtt élettel járó minden felelősséget, ő meg mint egy hisztis kamasz időnként "elbírálja", az anyukája döntéseit.
Nem véletlenül nincs szex köztetek!
Átcsúszott ez a kapcsolat egy egészen más felállásba.
Te meg mivel magadhoz vetted az unokaöcsédet, észre sem vetted, hogy a párodat is "magadhoz vetted" mint egy másik gyereket.
Gondoskodsz róla, odafigyelsz rá ahogy egy párkapcsolatban is illene, csakhogy egy párkapcsolatnál jó esetben megvalósul az adok-kapok egyensúlya.
Nálatok ez nincs így, mert nálatok az anya-gyerek egyensúly valósul meg, tehát te adsz - ő meg elfogad. És ezt lehet érteni mindenre pl. te döntesz, te valósítasz meg mindent, rád lehet anyagilag támaszkodni, biztosítod az otthon melegét, ellátod a háztartást stb, mint egy anya.
Hogy őt férfiként gatyába lehet e rázni, azt csak egy szakember tudná megmondani, de ehhez az ő akarta és tettrekészsége is kellene (ami ugye nincs).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!