Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Zátonyon vagyunk, lehet még ebből jó végkifejlet?
Van egy párom, hatodik éve. Elég furcsa a felállás.
Amikor megismerkedtünk, nem akartam kapcsolatot, nagyon zűrös volt a családi hátterem, sokat gondoskodtam unokaöcsémről, anyja beteg volt, nem álltam készen a kapcsolatra. Többször mondtam neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot, fejezzük be, de nem hagyta, mániákusan szerelmes volt, én karriert építettem, terveim voltak, nem árultam zsákbamacskát, végezetül együtt maradtunk, beleszerettem én is.
Telt az idő, beköltözött az albérletembe, ő örökölt elég sok pénzt, amit ingatlanba akart fektetni, nekem fix kötődésem volt a munka, iskola, család miatt, nem voltam mobilis. Végül nem vett semmit, évekig jártuk az ingatlanpiacot, döntésképtelen volt, elvárta volna hogy költözzek hirtelen az ország másik felébe, kezdjük új életet, stb, de egyszerűen nem tehettem meg, előtte nagyon sokáig éltem anyagi bizonytalanságban, nem akartam ezt feladni, csak ha épeszű,normális, jól kidolgozott, megfontolt tervet ajánl fel, de ilyet nem kaptam.
A teketóriázás addig ment, mig végül én tudtam venni saját ingatlant, ő nem (közösen is hajlandó lettem volna, de azt ő nem akarta, mindenképp fent akarta tartani az enyém-tiédet). Be is költöztünk az enyémbe, unokaöcsém is hozzánk költözött, én nevelem, ez rám nagyobb stresszt rótt, nyilván mégfontosabb lett az anyagi biztonság, hiszen egy gyerekért felelni óriási feladat, főleg ha az ölembe hullott.
Eltelt 6 év, sokszor érzem hogy szeret és boldogok vagyunk, beszéltünk korábban házasságról, gyerekről, mindig csak a majd, a hamarosan, a nemsokára. Már 32 vagyok, havonta egyszer tudatosítom benne, hogy ennyi idő után elvárom a gyűrűt, hiszen ketyeg az óra, mindig az igérgetés, már mindenkinek van gyereke aki velem egyidős, testvéremék kifutottak az időből, lombikoznak, nem szeretnék ezen átmenni. Főleg, hogy minden adott, saját ingatlan, karrier, kapcsolat.
Ő most lesz 40, a böngészési előzményeiben az áll hogy "újratervezés 40 felett, új élet 40 felett, babaváró után válás" és hasonlóak.
Amikor felhoztam a témát, akkor mindig eljutunk oda, hogy mindenért engem okol, miattam nincs neki lakása, miattam nincs seki karrierje, miattam nem teljesültek a vágyai, mert mindig mindennek úgy kellett történnie, ahogy én akarom. Pedig partner lettem volna a hőn áhitott kivándorlásban is, de mondtam hogy ha csináljuk, akkor jól csináljuk. Akkor valakinek előre kell menni állást találni, el kell adni az ingatlant amim van, mindennek utána kell járni, hogy a lehető legbiztosabbra menjünk. Már néztünk külföldi albérleteket, házakat, de sosem léptünk a megvalósítás talajára, és nem rajtam múlt, viszont mégis engem okol azért, hogy neki nem teljesült be amit szeretett volna. Pedig nem arról van szó hogy kötöttem az ebet a karóhoz, szimplán csak többre volt szükségem annál, hogy "csomagoljunk, majd lesz valami"...
Nagyon szeretem őt, de már nem érzem vissza, már nem is szexelünk nagyon régóta.
Hiteget a gyűrűvel, gyerekkel, házassággal, de nem látszik, hogy ebből lenne bármi is. Unokaöcsém is nagyon szereti, általában családként funkcionálunk, de előbb-utóbb mindig előjön belőle a gyűlölet irányomban, ami nagyon felzaklat. Voltak nehéz időszakaim amikor a gyámügyre kellett rohangálni, természetes, hogy rommástresszeltem magam ilyen helyzetekben, hogy minden a legjobban menjen.
Nekem azóta is fix munkahelyem van, minden a terv szerint alakult eddig, ezért tanultam, ezért töltöttem annyi évet egyetemen. Neki az elmúlt 10 évben nem volt fix munkahelye, az örökséghez nyúl mindig, beugrós alkalmi munkái vannak. Természetesen nagyon vészesen fogy a pénze, hiszen az élet pénzbe kerül, én nem tudok állni minden kiadást.
Azt tudom, hogy én irányítottam az elmúlt években, de nem azért, mert én szeretnék, hanem mert más nem teszi helyettem. Kértem, hogy legyen határozott, hogy hozzon racionális döntéseket, ne csak sodródjon az árral, mert amig a kormány körbe pörög, valakinek muszáj tartania, és ez valóban én vagyok.
Itallal is voltak problémái, amit kénytelen voltam megtiltani, mert gyerek mellett nem fér bele, hogy részegen jár haza, elalszik a buszon, isten tudja honnan kerül elő, de ezt is sérelmezi.
Elmondása szerint szeret, és velem tervezi a jövőt, de a tettekben ezt nem látom.. :(
Sülhet ki még ebből bármi jó, vagy csak magamat csapom be?
Igen, nyilván én is sokat gondolkodom a dolgok anyagi részén, hogy milyen családapa lenne, de szerencsére én jól keresek, a csed magas lenne, a gyes maximum, és viszonylag hamar szeretnék visszaállni dolgozni. Szerencsére olyan munkaköröm és munkahelyem van, ami nagyon kedvező gyerekvállalás szempontjából, rugalmas homeoffice, munkaidő, szóval csak kb. másél évet kellene kibekkelni, de ha jól osztanám be a csed-et (ami magasabb mint a munkabér), akkor nagyon szépen ki lehetne egyenlíteni a dolgokat.
És mégegyszer mondom, dolgozik ő is, de nem fix állandó helyen, hanem nagyon változó hullámmal, illetve amikor nincs annyi bevétel amennyi szükséges, akkor az örökséghez nyúl.
Sajnos azzal a pénzzel kapcsolatban is sok vitánk volt, mert kértem hogy tegye be legalább állampapírba, mert elinflálódik, fogy is, rémálom az egész, de nem hallgat rám, viszont tényleg fogy és értéktelenedik, amitől csak stresszel.
Hogy emberileg milyen apa lenne, azzal kapcsolatban pedig abszolút nincsenek kétségeim, nagyon jól bánik az unokaöcsémmel is.
De akkor miért csinálja? Tudom, hogy szeretné, csak valami rohadtul gátolja.
Nagyon sokat beszélgettünk már ezekről, biztosan nem direkt hiteget, azt nem feltételezem hogy ártani szeretne nekem.
Az a baj hogy te mentegeted ezt a pasit, mi bármit írhatunk, te elkezded megmagyarázni, hogy de ő jó ember...stb.
Akkor nem értem miért tetted fel a kérdést?
Egyébként te már annyi mindenen mentél keresztül az életben írtad is, hogy gyorsan kellett felnőnöd, hogy én úgy veszem észre hogy nem akarsz még egy új párkapcsolat keresésének a terhével is foglalkozni.
Inkább a végletekig mentegeted a párodat, teljesen mindegy hogy mit csinál, te megmagyarázod önmagadnak, hogy de jó lesz az majd, és majd idővel kialakulnak a dolgok.
Te félsz egy másik férfival egy új párkapcsolatot kialakítani, mert az nem olyan egyszerű, mert az egy ismeretlen terep.
Inkább a meglévő sz@rból akarsz várat építeni. De ugye ahhoz is két ember kellene. A párodnak 6 éve lehetett volna arra, hogy megmutassa hogy neked érdemes lenne vele családot alapítani, és vagyonközösséget vállalni.
Szex meg már rég nincs.
Szerintem a saját "mentegető" viselkedésedet is próbáld meg kielemezni, hogy miért nem akarod észrevenni hogy rajta kívül vannak más férfiak is, nem biztos hogy őt kellene a végletekig megmenteni.
Igen, ez abaj, hogy én is azt látom, hogy nem lép sehova, és bánt hogy ezt ő nem látja.
Amikor megismerkedtünk, borzasztóan maga alatt volt, el volt veszve, folyamatosan a haverokkal ült a kocsmában, akik hasonlóan elveszett lelkek.
Ennek ellenére amikor felteszem a kérdést, hogy hol látja magát 5 év múlva, akkor az a válasz, hogy ő már nem tudja, de 5 éve még tudta volna. Sajnos ilyenkor belőlem is cinikusan előjön a "Hol, esetleg a kocsmában?" kérdés, de nyilván én is frusztált vagyok, hiszen amióta együtt vagyunk, nagyon sok pozitiv visszajelzést kapott azzal kapcsolatban, hogy tök jó hogy összeszedettnek tűnik, egészésges, nem szedett-vetett, nem iszik, és örülnek az ismerősei / rokonai, hogy végre egy jó kapcsolatban van, és nincs egyedül.
De úgy tűnik én csak egy valaki vagyok, akire rávetítheti a sikertelenségét, még akkor is, ha a napnál is világosabb, hogy előttem még ennél is kaotikusabb volt az élete. :(
És elnézést, nyilvánvalóan azért mentegetem, mert én nem megszokásból vagyok benne ebben a kapcsolatban, hanem mert tényleg szeretem, még ha nagyon nehéz is, álmomból felébresztve is fel tudok sorolni legalább 10 dolgot, hogy mit szeretek benne. Igyekszem a jó oldalát nézni, de sajnos már nem tudom tovább kerülgetni az elefántot a szoba közepén.
"Sajnos azzal a pénzzel kapcsolatban is sok vitánk volt, mert kértem hogy tegye be legalább állampapírba, mert elinflálódik, fogy is, rémálom az egész, de nem hallgat rám, viszont tényleg fogy és értéktelenedik, amitől csak stresszel."
Hagyta elkopni és elinflálódni a pénzét? Atyaég! Még a teljesen kockázatmentes állampapírba sem tette be?
Szerintem ott kellene hagynod ezt az embert, mert itt csak nagyobb problémáid lehetnek a későbbiekben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!