Hogy lehet, hogy én 29 éves létemre szar randikat halmozó, magányos, gyerekvállalásról lassan lemaradó szingli vagyok; míg más ugyanennyi éves, hasonló külsőjű nő, a Maldív-szigeteken gyárt emlékeket a dögös férjével meg az 1 éves fiával?

9-es önként is lemondhatsz róla :)

Egyébként értem, hogy mire gondolsz. Nekem is megkönnyebbülés,hogy most már tkp nem is lehet. A 40-es éveim előtt még hajszoltam a kapcsolatokat, mert bennem volt, hogy gyerek mindenképpen kell. Mostanra elengedtem és sokkal nyugodtabb vagyok.

én szar randikat nem halmozo 29éves vagyok aki már lemondott a gyerekvállalásról/párkapcsolatrol stb. szimplán mert eddig csak szar tapasztalatom volt és inkább élek magamban mint olyannal aki csak kihasznál és átver .

Kérdésedre a válasz egyszerű, szerencse főleg meg persze a saját beállított szinted, de révén nem ismerünk ezt nem tudjuk feszegetni hogy eddig kikkel voltál mi lett a végük és a többi. Annyi olyan volt ismerőseimnek lett hírtelen komoly kapcsolata/házassága hogy csak na + még gyerek is. bosszantó főleg ha épp feltévedek facere és a még le nem tiltott népekből özönlenek ezek az info. És bármennyire is szerettem volna (anyámékról nem is beszélve...) egy jó kapcsolatot/társat és egy gyereket megkoronázás képp, de rájöttem hogy én itt csak veszhetek.

Mintha én írtam volna a kérdést!

Én is így vagyok vele.

Szerintem a szerencse + ezek a nők nagyon rámenősek. Én sajnos nem vagyok rámenős.

Hogy lehet az, hogy napi szinten 4-5 embertől lehet azt hallani, hogy mindenki de én nem?

Szóval nagyon sok ember van még aki "én" nem pedig "mindenki"

Ez általában így van.

Én is mondhatnám ugyanezt, 5 kollégámnak és 4 barátomnak társa van évek óta, összeköltözve, van ahol gyerek is van, nekem meg nem...