Hogyan tudnám megváltoztatni az ötven éven felüli élettársam, hogy szeressen csókolózni?

3:34-es igaz az, hogy nem lehet megváltoztatni felnőtt embereket, azzal viszont nem értek egyet, hogy nem lehet megszerettetni dolgokat másokkal, hiszen saját magamnak is van kismillió olyan dolgom, amit régen nem szeretettem, de ma már szeretek, mert szeretetet is lehet ám tanulni egymástól, nem csak annak hiányát!

Nem igaz az, hogy nem jutott eszembe eddig a négy évünk alatt, nagyon sokszor jutott eszembe és fájt és voltam szomorú, hogy kimarad vele ez az élményem, de eddig nem akartam ezen változtatni, pontosan azért, mert nem tudtam, hogy hogy tudnám megváltoztatni, most viszont szeretnék hinni abban, hogy lehet!

Tényleg nem én vagyok 50+ éves, hanem ő, és tőlem kismilliószor kértek már mások olyan dolgokat, amiket én nem szerettem és megtettem, mert nőként meg pláne jobban rá vagyok kényszerítve társadalmilag arra, hogy kiszolgáljam férfi társaimat, és van nem kevés olyan dolog, amit még meg is szerettem aztán az évek során, azaz szerintem sok undor vagy tartózkodás éppen az éretlenség vagy tapasztalatlanság miatt van, a jó élmények hiánya miatt.

Nem hiszem, hogy a 14 éves koromból vett történetem gyerekes hiszti lett volna, hanem komoly trauma volt a számomra, mert én nem így képzeltem el a csókolózást, ahogy először átéltem. Attól még, hogy 14 éves voltam akkor, attól még érhetett igazi csalódás és komoly lelki fájdalom. Amúgy a hisztéria szó a görög hüsztosz, csípő szóból van és csak nőket érintő lelki betegségnek tartották a középkorban, amelyet nemi kielégítéssel lehetett csillapítani, így kissé nevetséges, hogy gyerekeket neveznek hisztisnek manapság...

Persze, hogy felnőtt ember és nem szeretnék erőszakosnak tűnni sem előtte, sem előttetek, de nem értek egyet veled abban, hogy ő tudja, hogy mi a jó neki, mert nem feltétlenül. Ha pl. te még sosem kóstoltál egy ételt, akkor honnan tudod, hogy az jó-e neked vagy sem? A kedvesem nem tudott példát mondani sem jó, sem rossz élményére csókolózás közben, ezért nehéz nekem bárhogy is nekiállnom élményterápiázni vele, akár rosszat javítani vagy jót adni, amíg nem tudom, hogy miért tartózkodik tőle...

4:27 - látom, megragadtad a lényeget, a jelenleg 18%-os értékelésed pedig arra utal, hogy hamarosan el is vész a hozzászólásod, sebaj, azért csak válaszolok: igen, én tényleg örömmel élnék naponta háromszor is nemi életet, de köszönöm, nem keresek más partnert épp erre.

7:08 - igen, ebben nincs kétségem, és magam is eddig is nagyobb hangsúlyt fordítottam arra, hogy hálás legyek neki mindenért, amit ad, mint hogy panaszkodjak valamiért, ami nincs.

Nem azt mondom, hogy nincs néha szájra puszi, de mindig iszonyatosan zavarba jön tőle még akkor is, ha kettesben vagyunk, szájjal kényeztetés volt még úgy a kapcsolatunk elején, mármint hogy ő engem, én meg felmentettem őt elég hamar alóla azért, mert valahogy nem volt türelmem magyarázni neki, hogy mit és hogy szeretek, így kissé leegyszerűsödött a nemi életünk, azzal együtt, hogy én azért szoktam őt szájjal kényeztetni. Nem azt mondom, hogy alig-alig szexelünk, azért átlag hetente csak kijön, ahhoz képest alig-alig, hogy én tényleg napi háromszor szeretném.

Ölelés igen, nagyon is, ölelés az van, puszi vagy csók nélkül, amiért nagyon hálás vagyok mindig, azzal együtt, hogy sokszor érzem magam vagy őt plüssmackónak, miközben a felnőtt barátnője szeretnék lenni inkább...

Írtam már szerintem az elméletét, hogy szerinte érintésre van szüksége az embereknek és nem mindig szexre, így mi mindig öleléssel is alszunk el és úgy is kelünk fel reggel, hogy csakis ölelés után, minél nagyobb testfelületen, szóval ölelésre egy hang panaszom nem lehet.

Nem biztos, hogy értem, amit írsz a harmadik bekezdésedben: szerinted csak én mantrázom, hogy miért nem csókol, hiszen szeret, ölel, szexelünk is viszonylag rendszeresen, akkor mit kattogok a csókhiányon? Hát azt, hogy a másik ember régi emlékeket ébresztett bennem, hogy ha az összes korábbi kapcsolatomban az része volt a párkapcsolataimnak, akár tartós, akár futó kaland volt, akkor ő miért nem képes rá...?

Én továbbra is hiszek abban, hogy megváltozhat, akkor is, ha nem tudom, hogy hogy, de dolgozom rajta, elsősorban magamban, agyalok, meg itt most veletek...

7:59 Értelek, hasznosnak is jelöltelek, még sem értek veled egyet, talán azért, mert pont a kedves mondja mindig azt, hogy akkor van csak baj közöttünk, ha belenyugszunk az állapotunkba és feladjuk a fejlődési esélyeinket. Tehát én ezt a helyzetet is fejlődési esélynek látom, hogy a jó kapcsolatomat csak még jobbá tegyem, ahogy mondtam is neki, hogy hogy sajnálom, hogy én a másik emberrel volt jó élményemről fantáziálok, amit nem tartok egészségesnek, így nem is szeretnék rá gondolni, sajnálom, mert én nem fantáziálni szeretnék, hanem a hús-vér kedves ember élettársammal újakat átélni, hasonlókat vagy még jobbakat! Erre mondta a kedves azt, hogy ne sajnáljam, talán ez egy fejlődési lehetőségünk most! Tehát benne megvan a szándék, hogy változzon, hogy még jobb emberré váljon vagy jobb szeretővé, akkor ha ő akarja, én szeretném, akkor ti miért mondtok le róla...?

8:24 - igazad van, csak ő 50, sőt, még annál is több, én meg mindegy is, hogy mennyi vagyok. Mit találsz ki? Hogy csak a pénzéért szeretem? Hát az nincs neki. Az, hogy más az étvágyunk szexuálisan nem hiszem, hogy elég ok ahhoz, hogy szakítsunk, miközben van még kismillió más ok, amiről viszont azt gondolom, hogy egy fantasztikus ember, akivel jól érzem magam az élet minden területén, tehát most ez a két dolog, hogy én többet szexelnék és csókolóznék is még nem elég ok annyi más tökéletes elégedettség mellett, ami van nekem vele.

11:21 - mint írtam már egy párszor, remélem, nincs igazad! :)

Lett közben egy olyan ötletem, érdekel a véleményetek, hogy megpróbálom az amúgy is közben egyre fakuló memóriámnak is megőrizni a fantasztikus csókélményeimet írásban, majd azt előbb elképzelni a jelenlegi emberemmel, majd át is írva rá benyújtani neki, hogy nézd, mit fantáziáltam, mi lenne, ha meg is próbálnád beteljesíteni azt...? Szerintetek működhet...?