Tényleg ilyen egy párkapcsolat egy bipoláris zavarossal? Vagy végig hazudott?

Alakult közöttünk valami, nagyon intenzíven és látszólag kölcsönösen. Ő kezdeményezett elsőként, de én is kivettem a magam részét a kapcsolatépítésből. Látszólag nagyon egymásra hangolódtunk, szó esett az összeköltözésről is.

Aztán pár hónap után felszívódott, egyik napról a másikra, minden előjel nélkül. Az utolsó dolog amit mondott nekem, hogy másnap szeretne valamiről beszélni.

Megpróbáltam nyomulás nélkül keresni a kapcsolatot vele, de semmi választ vagy életjelet nem kaptam, ezért próbáltam továbblépni.

Hónapokkal később jelentkezett, ismét beszélni kezdtünk, bár már főként csak írásban. Felajánlottam neki, hogy ismét megpróbálhatnánk együtt, amit elfogadott. Az eltűnését azzal magyarázta, hogy megijedt az érzéseitől. Így még nem szeretett soha senkit -mondta.

Kértem, hogy beszéljen az érzéseiről, vagy legalább jelezze, ha túl gyorsan haladunk. Próbáltam jobban a támasza lenni és úgy tűnt kicsit jobban is nyitott felém, mint az előtt.

Aztán pár hónapra rá ismét eltűnt. Ezúttal le is tiltott minden platformon.

Úgy voltam vele, ez ennyi volt. Csak kihasznált, egy vicc voltam neki és semmi több. Nem kerestem többé.

Aztán két hónapra rá kaptam egy levelet tőle. Azt magyarázta benne, hogy bipoláris és nem tudja kezelni az érzelmeit, de meg akarja próbálni velem ismét mégha csak barátként is.

Belementem.

Látszólag őszinte volt és nem láttam rá okot, hogy miért hazudna nekem. Szóval ismét beszélni kezdtünk, de már elég döcögősen ment a dolog. Napokig felszívódott, amikor pedig beszéltünk, mindkettőnkön érződött a frusztráció, bár ez nem csak a kapcsolatunk, hanem a munkahelyünkön végbemenő káosz miatt volt inkább. Voltak kisebb viták is, de jól kezeltük ezeket. Pár hónapig tartott ez az állapot és szépen lassan kezdtünk egyenesbe érni.

Aztán ismét lelépett.

Se szó, se beszéd, csak annyi, hogy most lefoglalja a munka, de amint lesz szabadideje ismét szeretne több minőségi időt együtt tölteni velem.

Töröltem mindenhonnan.

Egy évig nem beszéltünk és nem is találkoztunk.

Aztán kaptam tőle egy elég zavaros üzenetet. Aggódni kezdtem, ezért azonnal válaszoltam is. És ő nem mondott mást csak, hogy mennyire hiányzom neki, mennyire magányos nélkülem, én vagyok az egyetlen aki valaha is törődött vele. Azt mondta, szeretné, hogy része lennék az életének, de barátságnál többet ő nem tud ajánlani.

Nem egyeztem bele, de nem is utasítottam el. Ismét beszélni kezdtünk, már kizárólag írásban. Csakis semleges, hétköznapi dolgokról.

Pár napig tartott, majd ismét eltűnt.

Kiakadtam. Tisztában van vele, hogy a legnagyobb fájdalmat azzal okozza nekem, amikor szó nélkül lelép. Ez már kegyetlenség tőle, főleg hogy mindig megígérte, hogy nem teszi többé. Küldtem neki pár "csípősebb" hangvételű üzenetet, megmondtam, hogy ezek után hiába fog keresni.

Nem is keresett.

De az az érzésem, hogy hamarosan fog és attól tartok, hogy nem fogom tudni figyelmenkívül hagyni, mert még mindig fontos nekem.

Tényleg így néz ki egy párkapcsolat egy bipoláris zavarossal?

Mit kellett volna tennem, hogy ne váljon ez az egész ilyen toxikussá?

Ezek után békén kellene hagynunk egymást? Vagy van esély egészséges kapcsolatra?

Végig hazudott nekem?