Miért zavarja a volt feleséget ha a férfinek gyereke született? Legalább lesz a gyereknek testvére. Most hirtelen semmi sem lett jó neki és a párommal a jó beszélő viszonyból mindig veszekedés lett.

Mert féltékeny! Amíg nem volt közös gyerek, volt esély a békülésre, de így már nincs. (Gondolom én.)

A Férjem volt párja hasonlóan viselkedett, amíg nem volt komoly a kapcsolatunk, addig mézes-mázos volt, amikor rájött, hogy ez több futó viszonynál és elvágva a visszatérés útja, kimutatta a foga fehérjét.

Úgy kezeltük ezt a helyzetet, hogy teljes mértékben kizártuk az eletünkből, Férjem csak a gyerekkel kapcsolatban beszél vele, semmi mást. (Mi neveljük a Fiát, nálunk él)

Az én oldalamról tudok írni. Van egy "apja" a gyerekemnek, akibe sosem voltam szerelmes, ezért nem is gyűlölöm nagyon. Nem tartja a kapcsolatot a gyerekével. Ha mástól lenne gyereke, mindegy, hogy tartja-e a kapcsolatot vagy sem, engem is megbolondítana kicsit a helyzet, mert félteném a gyerekem esélyeit, egyszerűen "rivális" a másik, még így is, hogy nincs mire:). Illetve ha rossz véleménnyel vagyok róla, akkor bizony kiborulnék, hogy rajtam kívül volt még egy idióta, aki összejött vele és tönkrevágja egy újabb gyerek életét családfronton, továbbá bonyolítja az enyém életét, mert így már van egy féltesója, aki rokon is meg nem is, mit kezdjek vele?

STRESSZ. Egy idő után hozzá fog szokni a helyzethez, ahogy én is tenném, teljesen normális ha nem örül neki így már nem kizárólagos, hanem egy a sokból.

14-re:

Így legalább te is érted, miért vált el az első feleségétől.

Látatlanban nem tudunk semmit mondani úgy, hogy nem ismerünk titeket / minden érintettet.

Le kell ülni vele beszélni, hogy miért ilyen ellenséges. Lehet, hogy tettetek pár olyan megjegyzést, amit nem szekálósnak szántatok, de elég dehonesztáló jelentésárnyalatai is lehetnek. Vagy tettetek pár olyan dolgot, ami nem szimpatikus - pl. nyilván az új gyerekkel több időt kell tölteni, lehet, hogy a másik gyereknek ez rosszul esik... és ezt mindkét szülőnek kötelessége lenne értelmesen és empatikusan, a gyerek szintjén megbeszélni a gyerekkel. És ez csak egy példa, lehet sok más dolog is.

Az is lehet, hogy csak simán féltékeny meg hisztis - akkor udvariasan és kulturáltan, de határozottan meg kell mondani neki, hogy ez a viselkedés senkinek nem tesz jót, a saját gyerekének sem, és jobb lenne, ha befejezné.

Most enélkül, hogy védeném a hepciáskodó exet... azért nehogy az legyen már az ütőérv, hogy jaj, miattunk lett a kölöknek testvére. Túl van misztifikálva ez a testvér-dolog, egykeként is teljesen egészségesen fel lehet nőni, ha a gyerek jól van nevelve, szocializálva, átjárnak a játszóról meg oviról megismert gyerekekhez vagy időt töltenek velük. Ezt ne úgy vegyétek, mintha ti azért szívességet tettetek volna, mert szaporodtatok...

Mert onnantól kezdve az addigi közös gyereket jó eséllyel - sajnos - nagyon magasról le fogja sz...

Apámnak is csak addig voltam érdekes, míg nem lett két fia, aztán onnantól kezdve felőle fel is fordulhattam volna.

"De a mi oldalunkról is nehéz hogy akit szeretünk már van egy gyereke egy másik nőtöl, és úgymond elvesz a miénktől,"

Ez azért nem állja meg a helyét, mert nem ti vagytok az elsők.. Már volt egy gyereke, onnan lehet csak elvenni, az utolsóból nem vehet el az első.. Mindig a korábbi csorbul, a második csak nem kap teljeset, de hogyan is kaphatna, ha csak második. Ez ilyen logikai sorrend, matekből is, amit te írsz, az önzőség, hogy a második gyerektől vesz el az első. Ő a második, ő csak elvehet, tőle nem tudnak elvenni, mert eleve kevesebbel(az elvett mennyiséggel) rendelkezik.

Ezért nem ugyanaz a két érzés. Várj írok példát. Ha van egy gombóc fagyija Annának, amiből Jutkának adnak felet, akkor Jutkáéból sosem vettek el, mert neki nem is volt.. Igaz, hogy így Jutkának sem lesz egész fagyija, de neki SOSEM VOLT, így nem vettek el tőle semmit. Az elsőnek kell osztozni, a második sosem ismerte azt az érzést, hogy osztoznia kell, kevesebb jut neki, mert ő csak azt ismeri, hogy fél gombóca van. Ezért "könnyebb" a másik gyereknek, az elsőt veszteség érte, a második csak kapott, de nem egészet, hanem felet. Ha még többet akarsz még a félnél is úgy, hogy a másikéból vennéd el, az önzőség. Nem ugyanaz a kettő, ezért tudsz te megbékélni a dologgal, őket meg zavarja.