Miért viselkedik így a férfiak többsége ?

Az a vicces, én ugyanebben a szituációban vagyok, csak itt én vagyok az, aki ír, foglalkozik vele, érdeklődik stb, a lány meg nem reagál, ha meg rákérdezek, akkor jön a kamu, hogy ő ilyen, anyjának se ír vissza, vagy (ez személyes kedvencem, szakadok rajta:D ) "nem szoktam chat-elni, videókat nézegetek, azért vagyok online..."

Nekem sem első eset, sőt....

A válasz pedig pofonegyszerű, és egyértelmű: baromira nem kellek a másiknak, de nincs benne annyi gerincesség sem, hogy egyszerűen megmondja, hogy nem jövök be, vagy nem tetszik a hajam, akármi, ami a baja. Neeem. Ehelyett hónapokig, vagy, mint esetemben a hölgy, két éve hülyít. Igen, igen, tudom, hülye, aki ennyi ideig tűr. De van úgy, hogy az a ku.. szerelem erősebb, és olyan gondolatok támadnak tőle az ember fejében, hogy: 'lehet, csak teszteli a kitartást','a türelmet', vagy 'jobban kell küzdenem' stb hasonlók...

Az igazság az, hogy nem akar megbántani, egyszerűen képtelen a másiknak ennyit megmondani. Na most, szerintem megmondani az igazat, amiből én tanulhatnék, és ő is megszabadulna tőlem, mindezt egy "pillanatnyi" fájdalom okozásával sokkal barátibb megoldás, mint hosszú hónapokig(évekig), szó szerinti napi lelki kínzásnak kitenni a másikat. Mert a szerelmes fél szenved, kínozza magát lelkileg ha akarja, ha nem, és persze, ettől nem lesz vonzóbb sem. Plusz, ugye, így soha nem tudom meg, mi a baj velem, így majd legközelebb is el fogom ba...ni, ugyanígy. Vagy, ráunok erre, és "kiszállok a játékból".

Tehát, akkor hogyan is okoz fájdalmat, hogyan is bánt meg jobban?

A másik félnek pedig szintén elege lesz az egész kapcsolatosdiból, a hazugságok fejben tartása, odafigyelés miatt, hogy ne menjen túl messzire, most így belegondolva, nem is lehet olyan egyszerű ez....

Annyit fűznék még hozzá, már a férfi oldalról, ha a pasi nemtörődő, tapló stb, akkor ugye jön a "szemetek a pasik" és társaik, magyarán a szitkozódás. Boldogtalanok a nők velük stb, de azért ez kell persze, ezt választják. Mindig. És ragaszkodnak hozzá, foggal-körömmel!

Ha kedves, odaadó az ember, törődik a hölggyel stb, mint esetemben, akkor meg ku... nem kell a kutyának se. Közhely, de igaz.

Én nem tudok ezzel azonusulni, hiszen (legalábbis én) azért szeretnék párt találni, mert szeretni akarom, boldognak látni, és ilyen "apróságok"... Nos, ehhez törődni kell a másik emberrel. És, lehet, én vagyok a hülye, de ha én szeretek valakit, azt én szeretem, nem leszek vele se tapló paraszt, se bunkó. Bántani meg végképp nem! Én ezt nem is tudom megérteni, hogy lehet azt bántani, akivel le akarom élni az életem, aki a társam?

Férfiként meg pláne, ha annyi tekintélye sincs egy férfinek, hogy csak így tud "érvényesülni", hogy üt, bocsi, de az ilyen ássa el magát, mert nem ember. Az én szememben biztosan nem...

De írhatok itt regét, akkor sem találok párt, mert a végén a tapló győz, a kedves meg veszít. Hiszen, ha kedves, biztos gyenge is, meg "málészájú" stb. Nem, ez hülyeség, előítélet! Pl én hogyan is boldogulnék tök egyedül egy idegen országban sok éve, ha egy balf.sz lennék? Költői kérdés, mert utóbbi gondolatig már nem jut el a hölgy, előítélet kiütéssel győz. Így a magam fajta esélyt sem kap, pedig állítólag pont erre vágynak a nők. Én nem értem, vagy nekem ment el az eszem, vagy ez egy paradoxon! :D

Egyedül lenni évekig, igaz, sok előnye van, de hosszú távon borzasztó, tönkreteszi az embert. Akárki akármit mondd, amikor minden este egyedül, ölelés, vagy egy kib...tt 'jó éjt!' nélkül kell lefeküdni, nem beszélve az egyéb testi dolgokról, nos sz.r! Enyhén kifejezve.

A megoldás egyszerű: kicsit kéne arra is figyelni, törődni azzal, hogy van a másik is, létezik, és érez, nem csak én vagyok, és én, meg én....

De, sajnos inkább a hazugságot választja mindenki, ezért szenved sok-sok ember. Mondom én, ez az egész, egy elcseszett paradoxon!!!

33/F

"személyesen meg tök rendes, kedves, aranyos, figyelmes"

Tehát személyesen próbálkozz.Nem mindenkinek erőssége (főleg a pasiknak nem) a levelezés.