Mit kellene tennem?

A párommal 4 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk elején leszögeztük, hogy nem szeretnénk gyereket. Azóta a páromnak lett egy kistestvére. Durván 2 éves koráig nehezen viselte el. Mindig mondogatta, hogy biztos, hogy neki ez nem kell. Most a kicsi 3 éves, már folyékonyan beszél. A párom pedig kitalálta, hogy márpedig ő bizony gyereket szeretne. Pontosan tudom, hogy ebben nem lehet dűlőre jutni úgy, hogy mind a kettőnknek jó legyen. Amikor erről beszéltünk én felhoztam neki a szakítást. Nem azért mert nem szeretem a páromat. De tudom, hogy én soha nem szeretnék gyereket és egy másik nő ilyen téren is boldoggá tudná tenni. Rengeteget sírtunk, hogy egymást viszont nem akarjuk elveszíteni. Kérdeztem, hogy hány éves kora körül szeretné a babát, amire ő azt felelte, hogy 7 év múlva. Én pedig talán, hogy mind a kettőnket abban a pillanatban megnyugtassam, azt mondtam neki, hogy lehet, hogy még változni fogok és lehet gyerekünk. A baj csak az, hogy ilyen téren kizártnak tartom a változásom. Nagyon szeretném hinni, hogy nem kell elhagynunk egymást, de sajnos a valóság az, hogy így nincs jövőnk. Ti mit tennétek?