A barátom tegnap egy nagy vita után annyit mondott hagyjam békén, és azóta nem keres ! Meddig ne keressem?

Erre a konfliktuskezelési defektre nem nagyon lehet mit mondani.

Aki így viselkedett velem, azt én hagyni szoktam. Mármint, örökre. Vagy megbeszéljük közösen vagy lehet rámcsapni a mobilt meg kisétálni az ajtón, de akkor nincs visszaút.

"Ez az alvás (lusta) dolog miatt már többször szóltam neki ,mert mindig ledől 5 percre aztán két három óra lesz belőle nem is értem mi ez nála"

Igen, szóval nagyon jól tudta, hogy ebből baj lehet..hisz sose csak 5 percekre szunyál be....Ha komolyan vette volna a kèrèsed, akkor nem teszi ezt, hanem előtte átveszi a csomagot. Magyarul kicsit se volt fontos neki a te kèrèsed. Jogosan akadtál ki!

Nehogy már te kèrj bocsánatot!

Meglehet, hogy ezúttal a szokottnál jobban lecseszted, de jogos volt! Viselje!

Mi ez, hogy mèg neki sok? Ez valami vicc? Neki kène most kiengesztelnie tèged, ès nem fordítva pitizni.

Ez tipikus szánalmas játszma.

Megsértődik, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia a problémáért és addig nem szól hozzád, amíg szőnyeg alá nem söpröd a témát és bocsánatot nem kérsz tőle.

Ezzel gyakorlatilag eléri azt, hogy tabusíts, nyeld le a vele kapcsolatos összes problémád, ha azt akarod, hogy érzelmileg rendelkezésre álljon. Gyakorlatilag abba akar belezsarolni, hogy te könyörögj neki a szeretetéért, amit azért von meg tőled, mert nem komfortos neki a helyzet, amit azzal teremtesz, hogy számon kéred teljesen jogosan.

Egy nagy színész.

Volt ilyen barátnőm. Barátként is ezt játszotta, aztán mikor egyszer ránk b*szta az ajtót azért, mert le lett cseszve a mocskossága miatt (tönkretette az egyik barátunk gépét és nem volt hajlandó állni a szervízelést, lecsesztük, hogy legalább arra legyen képes, hogy összedob velünk javításra, ehelyett inkább hazament), egyszerre mondtuk ki a többiekkel, hogy ezúttal nem megyünk utána.

Ès egyet jól jegyezz meg, ebben a korban (42),már nincs ilyen hogy gyerekes. Mindent azèrt tesz, mert ilyen a természete.

Lecseszted, ès èrzi ő is, hogy hibás, de inkább be vágja a durcát, mert így el tudja terelni erről a figyelmet. Innentől kezdve az lesz a prioritás, hogy béke legyen... De ő játsza az agyát. Szóval maradsz te, aki békét próbál kezdeményezni. Pitizel, te kérsz bocsánatot... Még ő húzza az agyad... Aztán már csak annak örülsz, hogy végre megbocsátott, és hajlandó veled szóba állni. És már feledésbe merült is a kezdő probléma, (amiben ő hibázott) mert már nem is akarod feszegetni, mert jaj de jó, hogy újra beszéltek.

Na ez a manipuláció! Ne hagyd magad! Ismerd fel a magad igényeitigényeid, ès amiatt ne add lejjebb, mert be hisztizek!

Megbeszélni meg lehet, mert a másik nézőpontján olyan, amit te nem érzékelsz, vagy nem úgy látod, de az ilyen fajta behisztizés 42! évesen egyértelműen elfogadhatatlan!

Te is tartsd magad többre!

Ha rám hallgatsz, nem írsz neki többet, amíg ő nem jelentkezik. Vagy max annyit, hogy ez már neked is sok.