Mit tegyek ha a párom nyilvánosan felemeli a hangját velem?

Ha gyermekkori trauma, akkor mintát másolsz.

Inkább pszichológushoz menj hogy miért ilyenekhez vonzódsz

És dobd ki amíg lehet

...hát, én még a hűziállatom lelkivilágát is tisztelem. Úgy beszélek vele, mint a kedbesemmel.Galambom van és rajong értem, imádattal néz rám mint egy ember, úgy néz, bámul az arcomba, nagy nagy imádattal.

Volt egy barátnőm, aki lelki sérült volt mert megcsalta a férje. Így ismertem meg.

Úgy bántam vele, szeretettel és kölcsönös tisztelettel, szeretettel hogy lelkileg egyenesbe jött.

Aztán az anyja erőszakkal megzsarolta. Kirúgatta a munkahelyéről, hogy ne kösse ide semmi a fővárosba, és menjen vissza hozzá kapálni mert kellett neki a földműves kéz.

Azt mondta, csak azért engedte fel pestre, hogy kigyógyuljon a lelki betegségéből. Amikor megismetm, még erps gyóguszereket szedett a lelki sérülése miatt.

Végül azt mondta az anyja 6-7 év velem élése után, amikir a családjukban a nagyapja meghalt, hogy kitagadja a családi örökségből, ha itt marad velem és nem költözik haza földet művelni.

Akkor "ideiglenesen" visszament kapálni az anyjának, de nem engedte vissza, terrorizálta az akkor már huszonhat éves lányt.

Ő még utána vidékről is mindig hívogatott telefonon naponta, hogy hiányzom neki és nagyon unatkozik otthon.

Mondtam, jöjjön vissza.

Ők olyan család voltak, akik elnyűttek két agresszív apát, akik mindketten kékre-zöldre verték a családot. A szomszédaik meséltek sok mindent róluk.

...na fe visszatérve...

Nekem meg Ő, a lány hiányzott nagyon, de az anyja mindenféle diktatórikus trükkel (amivel az összes férfit elüldözték a családjukból) vissza tartotta. Az anyja nekem is nekem akart jönni, amikor ott voltam náluk nyaranta. Ők ehhez voltak szokva.

A lány már azt mondta amikor ott volt már az anyjával, vissza jönne, de az anyjától tart, hogy kitagafja az örökségéből.

Végül az anyja csak úgy tudta otthon tartani, hogy keresett neki valakit helyettem.

Na persze teljesen összeomlottam lelkileg, hogy ezért érdemes jól bánni valakivel?! Hát nem!!!

Nem érdemlik meg, visszaélnek vele!

Csak kihasználnak. Vissza élnek azzal ha jó vagyok valakihez!

Eddig mindig így volt.

A nők csak azt tisztelik, ha valaki durván, keményrn bánik velük.

Akivel erről beszélek, azt mondja szembe, hogy ez nem igaz, de a gyakorlat azt mutatja, csak ahhoz ragaszkodnak aki keményen parancsol nekik. Miért, nem tudom.

Ez olyan furcsa paradoxon.

Itt a példa:

A krdező is hogy ragaszkodik a párjához, aki olykor keményebben szól neki.

Ha finoman beszélne mindig, akkor előbb vagy utóbb biztos akadna valaki, aki keményebben beszél vele, férfiasabban és az valamiért mindig érdekesebb a lányoknak, és azért tudja elcsábítani a keményebb viselkedésű férfi a nőt. Ilyen a női lélek.

Vágyik a kemény határozott férfira, de ha ez megmutatkpzik minden estben, azt már hibának érzi.

Persze ez tényleg hiba, ha valaki keményebben viselkedik.

..de ha nem, akkor meg unalmassá válik akit le kell cserélni.

Nagyon kényes egyensúlyon múlik, hogy valaki se unalmas bólogató jános ne legyen, se bántóan határozott.

Ilyen szinte mem is létezik, legalább is nem nagyon.

"Ha finoman beszélne mindig, akkor előbb vagy utóbb biztos akadna valaki, aki keményebben beszél vele, férfiasabban és az valamiért mindig érdekesebb a lányoknak, és azért tudja elcsábítani a keményebb viselkedésű férfi a nőt. Ilyen a női lélek."

Hatalmas tévedésbe vagy ha azt hiszed ez csak a nőkre igaz. Csak nem keménynek kellene fogalmazni hanem határozottnak. Minden ember vonzódik azokhoz, akik határozottnak félelem nélkülinek tűnnek, férfiak ugyanígy azokhoz a nőkhöz vonzódnak akik megszüntetik a bizonytalanság érzésüket.