Szerintetek jogosan vagyok dühös?

Párom 40, én 28 éves nő vagyok.

Együtt élünk, de 1 hétre hazajöttem anyumhoz, mert elkapott valami vírus, lerobbantam teljesen.

Namost párom minden nap feljárt hozzám, megvacsorazott és ment is. Amivel nincs is baj, szívesen látjuk, de jól esne, ha besegítene a bevásárlásban, amíg lázas vagyok.

Jeleztem neki tegnap, hogy kellene macskaalom ma, mert elfogyott, azt mondta, hogy majd holnap. Sajnos nem tudtam várni, lementem.

Egy hét alatt nem segített semmitse, viszont ahogy jóllakik, már el is megy.

Alapjáraton a nagybevásárlásokat én fizetem, pedig az ő keresete háromszorosa az enyémnek, magas beosztásban dolgozik. Jeleztem neki, hogy jó lenne, ha a kaja fele-felében menne, mert ez így sok nekem, de egy éve nincs semmilyen változás. Emellett ruhákat veszek neki, mert sajnálja magára a pénzt.

Emellet csendes alkoholista, szóval nem őrjöng, de minden nap meg kell innia pár felest, sört, bort akármit.

Ez is aggaszt. Beszélek vele, de szo szerint olyan, mintha a falhoz beszélnék. Bosszant, hogy nem vigyáz az egészégére.

Az anyós egyszer beszolt nekem egy olyat, hogy az előző barátnője IS lehúzta őt anyagilag. Nem értettem a hasonlatot, hiszen a lakásába mindent en veszek, a ec papírtól kezdve az alapvető élelmiszereken át a ruháit stb.

Nem védett meg a párom, ami nagyon rosszul esett! Azt mondta, így kell elfogadnom.

Nyaron rövidnadrágban kutyaztam náluk, leszolt, hogy milyen laza vagyok...azt tudni kell, hogy nem vagyok egy plázacica, se műköröm, se festett haj, se semmi, mégis azt érezteti velem, hogy rossz vagyok.

Ti mit tennétek a helyemben?