Van itt olyan férfi,akinek a felesége/párja extrém kövér?

Én (mármint én vagyok a feleség).

140 kg kb.

9 éve éltünk együtt, úgyhogy vokt ideje átgondolni akarja-e a dolgot.

Sok dolgot szerintem nem befolyásol, mert mindenben önellátó vagyok.

Sportolok is. És kirándulni is járunk. Havi 2-4 alkalom. Kivéve a januárt és a decembert. 4. Emeleten lakunk ahova lépcsőzni kell, gond nélkül felmegyek.

Biciklivel járok dolgozni (9km).

Nem tudom mire gondolsz konkrétan.

Szia. Én a feleség vagyok. A legnagyobb időszakban 170kg voltam, azóta lefogytam már, mert nagyon ráment az egészségemre. Anyagcsere betegség, izületi fájdalmak, ilyesmi..

13 éve vagyunk együtt, eleve kövéren ismert meg (125kikósan) és jöttünk össze, csak idővel sajnos ráhíztam még. 4 éve váltottam életmódot az egészségem miatt.

Az érzéseinket nyilván nem befolyásolta a súlyfelesleg, szeretjük egymást, akármilyen is a külsőnk. Ő is szedett fel 30kgt, aminek a felét leadta már egyébként. Fizikailag csak annyit befolyásolt a súly, hogy szex terén némileg korlátozottabbak a lehetőségek, a lovaglást pl hanyagoltuk mindkettőnk miatt. Kényelmetlen volt.

Egyébként jól megvoltunk kövér koromban is, jártunk közös programokra meg ilyesmi. A lépcsőzés jobban fárasztott, és nem tudtam futni sem. Ettől eltekintve nem volt semmi extra. Mentem ide- oda, teljesen önellátó voltam akkor is, ugyanúgy jártam nyilván dolgozni is. Mi érdekel konkrétabban?

7. Nézd. A legtöbb olyan ember aki nem kövér, semmit nem tesz ezért. Nem jarnak

Edzeni, nem figyelnek a kajára stb. Csak mázlisták. Gyorsabb anyagcseréjük. Míg más vagy diétázik egész életében és fárasztó edzésekre jár, vagy bizony hízni fog, mert nem nyert a genetikai lottón.

És ez nem csak kifogás. Ezek tények. Én voltam kövér, évtizedekig próbálkoztam sikertelenül, aztán végül nagy nehézségek mellett sikerült, lefogytam, de nagy árat fizetek érte. Erről szól minden egyes napom. Nincs olyan hogy ne kellene szigorúan diétáznom, odafigyelnem mit eszek, kínzom magam a fárasztó mozgással nem kevés időt elvéve ezzel a családommal töltött időből, fáradt vagyok, és bizonyos szempontból szar így élni.

Tapasztalatból mondom hogy baromi nehéz tud lenni. Évek óta csinálom, vért izzadok hogy normális maradjon a súlyom, ha nem figyelek csak pár napot máris megindul a hízás.Nem lazíthatok egyetlen hetet sem. És ez vár rám egész életemben. El lehet ítélni, de előbb azért elgondolkodhatnál kicsit, és némi emberség, empátia és kisebb egó nem ártana.

Lehet hogy vannak túlsúllyal küszködő emberek akik végigharcolják az egész életüket a saját testükkel szemben, te lenézed őket, de te sem vagy jobb az ilyen embereknèl. Nekik csak az a bűnük hogy esznek, szeretnek enni, függők, amin ha nagyon nehezen is de lehet változtatni. Te viszont belülről rohadsz ilyen gondolkodásmóddal, stílussal, és így is maradsz.

Én simán elhízott kategóriában voltam sport mellett, már akkor is amikor szó sem volt semmiféle zabálásról, bánatevésről, vagy bármi hasonlóról. Ettem napi 3x, mint minden normális ember, csak sajnos nem volt lehetőségem megválogatni hogy mit, mert gyerek voltam, nem én kerestem a pénzt, sajnos szegények is voltunk, és nem lehetett válogatni. Kimért adagokat kaptunk tésztából rizsből krumpliból fehér kenyérből és némi húsból. Ez a kaja bőven elég szar volt ahhoz, hogy elhízzak.

De az ilyen fajták mint te, sose fogják ezt megérteni.