Hogyan tovább? Szakítanátok?

Fél éve vagyunk együtt barátommal. Az elején nagyon figyelt rám,mindig találkozni akart, ám az egyetem kezdetével, bár heti egy taliban maradtunk, ez elmaradt. Úgy érzem, egyre távolodtunk, és csak szavak szintjén volt bármi, ugyanis ígérni ígért sokmindent. Akkor kezdett el nagyon fájni a dolog, amikor előttem leszervezte a szilveszteri buliját, melyre engem nem hívott meg. Szilveszterkor fel se hívott. Elismerem a hibásságomat abban, hogy sokat emlegetem fel neki ezeket, nyilván mert nem tudom ezen magamat túltenni. A testemre is tett megjegyzéseket, pedig semmi baj nincs vele, szerinte én nem vagyok 10/10, mert többet kéne edzenem. Sosincs ott,mikor szükségem lenne rá, fordítva viszont én mindig. Instán neki sok szép csaj van lementve, az exe képeit is kint hagyta, úgy kellett neki szólnom,hogy ugyan szedje már le (nagy kegyesen le is szedte). Keresni is alig keres.

, Ha én nem szólok neki, hogy hahó fél éveek leszünk, szerintem nem hívott volna találkozni. A barátai nála előrébb vannak a rangsorban, ha írhatom így, és ez különösen fáj, mert ő nálam legelöl lenne, így viszont össze vagyok zavarodva. Úgy érzem, én nem tudok neki adni a szeretetemből, ha ezekkel a tetteivel lekorlátoz engem. Mindenem odaadnám neki, így viszont nehéz. Én csak vele szeretnék lenni, nem kérek sokat tőle. Annyira szeretném,hogy ugyanannyira legyek neki fontos,mint ő nekem. Azért írom ezt ki ide, mert vele nem merek már erről beszélni, tudom, hogy ez neki nehéz és nem szeret erről tárgyalni. Most azt mondta, minden más lesz, de nem tudom, mennyire hihetem el neki. Mit tennétek? Mi a helyes ilyenkor? Vele akarok maradni, de mindig összetör a csávó.