Hogyan tudnám kíméletesen le építeni ezt a kapcsolatot?

Picit hosszú lesz, szóval előre is elnézést, és köszönöm annak, aki elolvassa.

Közel egy éve lett vége, egy rövid kapcsolatomnak, ami engem a hossza ellenére, nagyon megviselt. A mai napig is sokszor sírok miatta, mert nagyon méltánytalannak érzem azt ahogyan a szakítást intézte, valamint hiányzik és nagyon fáj főleg az hogy nem lehetett belölle semmi komolyabb.

Nekem életem első olyan szerelme volt ahol minden klappolt, végre úgy éreztem, hogy megtaláltam akit kerestem, de ő nem így volt velem kapcsolatban.

Azt mondta, nem tudott túllépni az exén de szerintem ez egy ordas kamu volt mert az egészre ami köztünk volt pár hónapra összejött egy halott barátja barátnőjével.

Elvileg azóta is együtt vannak.

Engem ez az egész lelkileg annyira le épített,hogy kb nem tudok olyan eseményekre menni ahol egy minimális esély is van rá, hogy össze futok vele. Így ha akarnék se tudnék pl ismerkedni sem (elég specifikus az érdeklődési köröm és az is szempont, hogy hozzám hasonló párt találjak, így egy zenei szubkultúrában keresgélek és sajnos ő is ebben mozog)

Az önbecsülésem romokban. Az önbizalmamat is kb lenullázta ez az egész.

Pont emiatt úgy voltam, hogy muszáj valaki aki elfeledtetti ezt a szarságot, mert nagyon meg voltam rottyanva (pszichiátriára is kerültem mert rosszabodott az amúgy addig teljesen jól kezelt és karbantartott borderlineom és a depresszióm is brutál szinten elhatalmasodott rajtam)

Tudom önző dolog emiatt keresni valakit magam mellé de komolyan úgy gondoltam, hogy nem vagyok szerethető és kellett egyfajta támogatás és pozitív visszacsatolás.

Hamar megismertem egy srácot és bár nem szerettem belé de szimpatikus volt, ezért miért ne alapon össze jöttünk. Ennek közel háromnegyed éve már, de még mindig ugyan azt érzem...nagyon kedvelem de nem szeretem. Nem is tudok hozzá igazán kötődni.

Ő ellenben engem nagyon szeret, bár elég erős benne az irányítási és birtoklási vágy. Sokszor ezt a nagy szeretetet inkább érzem őnzésnek és kisajátításnak az ő irányából.

Nagyon nem érzem magamat boldognak és bár látom hogy mennyire igyekszik a kedvemben járni de ez inkább bosszant és elkeserít, mintsem tetszene nekem.

"Miért ő ilyen velem?(ő aki nem számít annyira nekem) miért nem az exem volt ilyen?(aki pedig fontos volt és számított… és akkor talán nem dobott volna el)"

Folyton ez jár a fejemben és dühít valamint elkeserít.

Nagyon sokszor mondtam a barátomnak, hogy nem érzem igazán jól magamat vele és inkább lennék egyedül, hogy rendbe tegyem magamat lelkileg. Mert a várakozasaimal ellentétben ez a kapcsolat nem tudta megoldani és gyógyítani azt a fajdalmat, amit az exem okozott.

Szexuálisan sem vonzódom a mostani páromhoz...kb teljes aszexualitásban élek lassan fél éve.

És érzi ő is hogy ez így nem jó de ennek ellenére is velem akar maradni.

Sőt azt mondja csak akkor tudna elengedni ha halott lennék vagy ha megőlné magát.

Emiatt csapdába esetnek érzem magam. Tudom hogy mellette sosem lenne részem boldog párkapcsolatban. Viszont elengedni sem tud, így esélyem sincs, hogy esetleg tényleg találjak valaki olyat aki végre tudná feledtetni azt ami az exem összetört bennem, akit tényleg tudnék igazán szeretni.

Hogyan tudnék ebből a kapcsolatból szabadulni?

(Sajnos rengetegszer beszéltem arról, hogy szakítani szeretnék de ezt vagy nem veszi komolyan, vagy az esetek másik felénél öngyilkosságal fenyegetőzik. Üti, bántja magát. Így nem merek lépni. Valamint lelki ismeret fúrdalásom is van, hogy bele rángattam ebbe az egészbe. Sokszor azt érzem, hogy nekem kénne inkább meghalnom és akkor megoldódna az összes szarság. Többször begyógyszereztem magamat emiatt annyira hogy teljesen kivoltam ütve meg volt több öngyilkossági kisérletem is)

Egyszerűen teljesen kilátástalannak érzem az egészet.

Hogyan lehetne mégis kíméletesen leépíteni ezt a kapcsolatot?