Mit csináljak? SzErEtEm!

Van egy nagyon jó fiú barátom, akivel rengeteget beszélgettünk, nyáron sokszor éjszakákon át egy padon. Bejövök neki és Ő is nekem, de a szülei letiltották rólam. Pár hónapja megkért, hogy telefonon beszélgessünk inkább, mert nem engedik szülei a találkozást. Akkor 6-8 órát is beszéltünk szinte minden nap. Egész nap msn/facebook/ sms-ek. De szerintem arról is letiltották már, sms-ekre 1-2 szavas válasza van, nem hív vissza max. ha elmegy otthonról, de nekem nagyon fáj ha nem tudok vele beszélni. Ha személyesen találkozunk észre se vesz, (szülök is ott vannak általában, ők jó barátok) másokkal beszélget (pedig régen szinte csak velem dumált) de most is (ha a szülök nincsenek közelbe) rákacsint, meg ha másokkal beszél az egyik lábfeje mindig felém áll ha ott vagyok (még akkor is ha szinte teljesen ki kell csavarni miatta a lábát).Szülei eléggé "feljebbvalónak" képzelik magukat, és persze féltik a szent fiúkat. Pedig az én családom is ugyanazon az "életszínvonalon" él, ha értitek mire gondolok. A fiú megpróbál szót fogad szüleinek, de hát ebbe mind ketten belepusztulunk! A kapcsolatunk még (vagy már) nem áll olyan szinten , hogy "kapcsolatról" lehessen beszélni a szülök előtt. De így nem tudunk tovább haladni.