Akik szinte soha nem veszekednek: hogy csináljátok?

Köztünk sincs vita, veszekedés:

Megbántani soha nem szokott, figyelmetlenségből se

Ha rosszkedvű, morgós, akkor sosem szól inkább, csak csendben van, ahogy én is , nem jut eszembe ilyenkor bármit is odamondani.

Az sem fordult elő, hogy a házban háztartásban vmit ne csinált volna meg. Lefektettük ki mit csinál, ehhez tartjuk magunkat, sosem kell figyelmeztetni. A ruhait se dobálja szanaszét és kupit sem hagy soha sehol

50 vagyunk

Én a nő

Szerintem hozott családi minta és temperamentum.

Vannak olasz rokonaim (félig olasz vagyok). Most 80+-osak nagyjából 60 éve házasok, egy kártyajátékon egymásnak tudnak esni, pedig amúgy a nagy döntésekben mindenben 1000%-ban kitartanak egymás mellett.

De amúgy járunk társasozni, három pár. A négy fős játékokkal párokban játszunk, az egyik pár sose vitázik, a másik pár akikkel játszani szoktunk folyton.

Kívülről, amennyire barátokként belelátunk egyiküknek sem rosszabb vagy jobb a kapcsolata, egyszerűen a mentalitásuk, temperamentumuk eltérő.

Mindkettő 10+ éves kapcsolat, csak mindkettőben nehezen jön a baba.

1. Nem nagyon szokott ilyen lenni. Egyszer egy dologgal iszonyatosan megbántott, ő nem is tudott róla, de azt észrevette hogy szomorú vagyok. Végül kiszedte belőlem mi bajom, és bocsánatot kért, meg magyarázta hogy ő azt nem is úgy értette. Ettől függetlenül sokáig fájt, de tudom, hogy tényleg nem direkt bántott meg. Amúgy a legjobb szerintem elmondani a másiknak hogy fájdalmat okozott, mert akkor meg lehet beszélni a dolgot, és nem érlelődik sokáig a sérelem.

2. Magamban bosszankodom, de ez van. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, el kell fogadni a rosszakat is. Leginkább a házimunka terén vannak ilyen problémáink, sok apró trehánysága van amivel az őrületbe tud kergetni, de hát tökéletes ember nincs. Veszek egy mély levegőt, és vagy megkérem a tőlem telhető legnormálisabb hangnemben századjára is, vagy megcsinálom én.

3. Akkor nem beszélgetünk egymással. Ő pl játszik, én netezek vagy olvasok. És nem fárasztjuk egymást.

Nem olvasunk semmilyen kommunikációs könyveket, szimplán két nyugodtabb temperamentumú ember vagyunk, a kapcsolatunk is ilyen. Egyikünk sem szeret veszekedni, és mindketten elég sok mindent le tudunk szarni.

A példádra azért nehéz válaszolni, mert mi ilyet nem szoktunk csinálni a másikkal hogy az utolsó pillanatban offoljuk, pláne úgy, hogy amúgy aztán ezer évig nem is tudunk találkozni.

De amúgy simán mondd el azt, amit itt leírtál. Hogy neked ez rosszul esett, készültél, és csalódottá tett, hogy ennyire figyelmen kívül hagyta amit előzőleg megbeszéltetek. Ha nem hisztizve, nem indulatosan mondod, hanem tárgyilagosan, akkor ezt is meg lehet beszélni nomrálisan, vita nélkül. Nem kell vádolni, mert nagyon nincs is mivel, hiszen tök egyértelműen bunkó volt veled, ez nem vád hanem tény. Add meg neki az esélyt, hogy elmondja miért döntött így, aztán próbáld megérteni. De ez csak akkor működik, ha cserébe ő is megpróbálja megérteni a te érzéseidet, és máskor normálisan viselkedni.

Ha 10+ éve folyamatosan olyan faszikkal jössz össze, akik téged minden és mindenki mögé sorolnak, akkor nem ártana felkeresned egy jó pszichológust, hogy kibogozzátok miért mindig nemtörődöm pasikkal hoz össze az élet, és hogy te miért is maradsz benne ezekben a kapcsolatokban.

,, masik nagyon megbant ''

,, Vagy ha tobbszor megkerted valamire (haztartas pl.) es nem valtozik semmi? ''

,, ok nelkul mogorva otthon a masikkal''

,, Nalunk ilyesmikbol vannak kisebb, megoldhato vitak, de ezek akkor is vitak''

Na ha ezekből neked az jön le, hogy baromira törődő a csávód és még mentegeded is, magyarázod a viselkedését, akkor tényleg kezdj magaddal valamit! Nem ott kezdődik a rossz párkapcsolat, hogy a másik üt-vág. Amúgy meg honnan a fenéből adhatnánk ennél jobb tanácsot, amikor leírsz 2 sztori, amiből a válaszadók nagyrésze arra következtet, hogy a csávódnak nem annyira fontos a kapcsolat (véletlen lenne?), aztán meg hisztizel, hogy neked ez a válasz nem tetszik. Most írjuk le 60x,hogy próbálj vele szépen tárgyilagosan beszélni, mondd el neki, hogy téged ez mennyire bánt, mennyire csalódott vagy? Ha 10+ éve kapcsolatban vagy emberekkel, akkor esetleg magadtól is tudhatnál ennyit. Ha pedig már túl is vagy ezen, de nincs változás, akkor mégis milyen varázs mondatra vársz?