Akik szinte soha nem veszekednek: hogy csináljátok?

Akik szinte soha nem veszekednek: hogy csináljátok?

Vitáznak helyette.

Tolerancia! Hibája mindenkinek van. Meg tudjuk állni, hogy mindenbe beleugassunk, amit a másik tesz, vagy éppen nem tesz.

Bele kell abba gondolni, hogy nyilván a másiknak is van olyan, ami nem tetszik bennünk.

A másik nagyon fontos dolog az intelligencia, aki rögtön ugat fejhangon, az egy idióta. Egy kapcsolatban mindkét fél egyenrangú, nincs főnök és beosztott. Egyik félnek sincs joga a másikat utasítani valamire, vagy megtiltani valamit. Csak megbeszélni lehet. Valamilyen kompromisszumra törekedni kell. Ha az egyik fél kér valamit, akkor adnia is kell!

De persze rengeteg a buta, primitív ember, akik képtelenek arra, higy megfelelő stílusban és normál hangerőn szóljanak a másiknak. Némelyik ember még ahhoz is hülye, hogy egyáltalán megfogalmazza, hogy mi a problémája.

Ja, 20 éve házasok vagyunk, gyerekekkel, egy hangos szó nincs soha.

5#

Sosem veszekedtünk, nézeteltéréseink voltak, de nyugodtan meg tudtuk beszélni. A példáidra pedig:

1. "mit csinaltok, ha a masik nagyon megbant figyelmetlensegbol? "

- Elmondom, hogy megbántott, bocsánatot kér, de úgy, hogy az hiteles. Illetve sosem bántjuk meg egymást végzetesen. Figyelmetlenségből, félreértésből lehet, ezeket egy hihető bocsánatkérés elrendezi. Szándékosan meg nem sértegetjük egymást. Ha haragszunk, akkor sem. Illetve kifejezzük a szerelmünket állandóan, vita közben sem kérdőjelezzük meg.

1. "Ha tobbszor megkerted valamire (haztartas pl.) es nem valtozik semmi? "

- Ilyenre még nem volt példa. Eléggé fontosak vagyunk egymásnak, hogy figyeljünk a másik visszajelzésére. Sosem volt még ismétlődő vitánk. A háztartáshoz kapcsolódó szabályt meg eleve ő hozta az egyenlőség érdekében (pedig én vagyok a nő). Nekem amúgy nem lenne akkora gond, ha többször szólnom kellene, hogy mosogasson el. De ha valami olyanban nincs változás, ami nagyon zavar és hiába mondom, akkor persze, szakítanék.

3. "Ha rossz napja volt valamelyikotoknek es ok nelkul mogorva otthon a masikkal? Nem veszesen, de ilyenkor el tud harapozni a lightos odaszologatas is, nem?"

- Nem a másikon vezetjük le. Ha rossz napja van valamelyikünknek, akkor összebújunk és nézünk egy filmet. De persze van olyan is, hogy látszik, hogy ideges a másik. Ilyenkor ha látom, hogy nem segítek öleléssel, masszírozással, akkor békén hagyom és majd később megvitatjuk (pl este)

Nálunk úgy néz ki a vita, hogy 1. az egyik fél jelzi a problémát.

2. a másik fél átgondolja, megmagyarázza tetteit, elmondja hogyan néz ki az ő szemszögéből és bocsánatot kér azért, ami az ő hibája.

3. az első fél átgondolja azt, ami az ő része a másik szerint, bocsánatot kér azért, ami az ő hibája.

/ez még egy ideig tarthat, de altalában kb 2 kör szokott lenni a 2-3-as lépésből/

4. mindenki megbocsát, igyekszik hogy ne legyen több ilyen, és minden megy tovább.

A kérdésre a válaszom röviden: Szingli vagyok, így csinálom. x)

Tréfát félretéve:

Veszekedésnek nincs értelme. Ego potmétert lecsavaró konstruktív vitának viszont van! Próbáljátok ki azért. :)

(Igen, volt olyan barátnőm aki negatívumként jellemezte azt, hogy miért nem emeltem fel a hangomat gyakorlatilag, sosem veszekedtünk. Uhh, kérdeztem tőle, hogy az baj? :) )