Szerintetek se vagyok elég fontos neki?

Orvosis vagyok, hidd el, a legtöbb pár így csinálja. Amikor én még nem voltam orvosis, csak a párom volt az, ugyanezt éreztem mint te. Előtte teljesen oda volt értem, és vizsgaidőszakban mintha elvágták volna, nem keresett annyit, nem várt annyira, alig találkoztunk stb. Nyilván jogosan esik rosszul, én teljesen kétségbeestem, hogy már nem szeret stb. De amint vége lett, újra a régi volt minden. Mióta orvosis vagyok, rájöttem, hogy valóban tud olyan stresszt produkálni az egész, hogy egyszerűen nem tudsz ráhangolódni a szeretteidre, nem bírsz aludni, enni, alig látsz ki a dolgaidból stb. És van, hogy én is inkább csak nagyon közeli barátnőimmel találkozom, mert velük “lazán” vagyok, nem baj, ha figyelmetlen vagyok, és nem zökkentenek ki annyira. Mert rosszul hangzik, de bármi érzelem annyira el tudja terelni a fóluszt a tanulásról. Ja és nekem ilyenkor 0 libidóm van és tényleg nem igazán érzek semmiféle érzelmet a stresszen kívül. Kicsit olyan mintha időszakosan “depressziós” lennél. Nem érdekel semmi, üres vagy, csak telnek a napok stb.

De ez nem mindenkire igaz, viszont ha tényleg vizsgaidőszak óta van, akkor azt javaslom ne ess kétségbe, és amikor vége, beszélj vele erről, hogy hogyan tudnátok ilyenkor úgy megoldani, hogy mindkettőtöknek elviselhető legyen