Nőktől kérdezem. Milyen volt, miket csinált a legrosszabb férfi, akivel eddig kapcsolatban voltál?

Az elso megvert, kicsinalt teljesen azota is ptsdm van tole.

A masodik meg az exet szerette, a harmadik meg csalt erzelmileg azzal a lannyal akit elottem akart felszedni es gazlangozott vegig.

Az elso volt a legrosszabb, de az utolso faj a legjobban. Nagyon osszetort.

Eleg is volt a pasikbol :D

Rá akart erőltetni a fogamzásgátlóra meg folyamatosan azt éreztette velem, hogy nem vagyok elég jó nő, mert nem vagyok elég bevállalós (nem vagyok benne például a hármas szexben vagy análban vagy az öklözésben meg olyan dolgokban, amik hosszú távon tönkretehetnek "odalenn"). És folyamatosan mondta, hogy ja ez nem volt rossz, DE...

Mit ad isten, a mostani párom mellett magamtól kezdtem el hormonális fogamzásgátlót használni. :)

A kapcsolatban aljas volt velem társkeresőzött, haverok előtt "lehordott" mintha csak vmi dísz lennék mellette, és nem több, csupa inkorrektség volt az egész ember az egész kapcsolatunkban(meg minden nőjével ilyen), és állandoan azt akarta éreztetni hogy én öüljek annak ha ő velem van, aztán mikor tönkrementem lelkileg az egészbe, én kiszálltam, szakítottam, és ez nagyon odavágott neki, és még ő várja azt, hogy az élet majd nekem megbosszulja úgyis. Azt lesi mikor dob ki majd a barátom, vagy hányan fognak velem szórakozni, meg hogy engem senki nem fog szeretni.

Végig szenvedtem mellette a kapcsolatban a "hűtlenkedéseitől",flegmázásaitól, és még ő várja azt, hogy nekem szórjon pofonokat az élet, amiért elhagytam.

Szerintem egy beteg bántalmazó nincs ekkora aljas, mint egy ilyen ember.

Volt, aki megcsalt, de nem ő volt a legrosszabb. A legrosszabb az volt, aki tönkretette az önbecsülésemet, elvette az önbizalmamat, folyton érzelmileg zsarolt, nem elégített ki, de elvárásai voltak, tehát nekem kellett őt. Elhitette velem, hogy soha senkinek nem fogok kelleni, csak neki. Fizikailag is bántott, szerencsére nem jutottunk oda, hogy keményen, "csak" megszorította a karomat. Volt az egyetemen egy csoporttársa, akit folyton dicsért nekem, a haverjai előtt is, amikor én kifejeztem nem tetszésemet, még én voltam a szemét. Féltékeny volt mindenkire, nem csak fiúkra, hanem barátnőkre, családtagokra, hírességekre. A testemet is kritizálta. Meg mindig éreztette velem, hogy hülye vagyok, ő egy nagyon okos egyetemista én meg egy kis csíra gimis szar.

Egy dolog tud vigasztalni, amikor erre visszagondolok. Az emléke az üvöltve síró hangjának, amikor szakítottam vele :)

(Miért hagytam? Tini voltam és tényleg elhittem neki, hogy senkinek nem kellek)