Hosszú kapcsolat lezárultával maradhat e a barátság, miért skatulyáz be valaki a régi sérelmei miatt és feltételez legrosszabb dolgokat?

Nem megszokott történet. Sokmindenben eltérek attól ami megszokott lehet így ez is.

Van egy exem, közel 17 évet voltunk együtt, a kapcsolatunk lezárult békésen 2020 novemberében. Nem akartam ismét összejönni vele, átgondoltam és az utolsó pár évben részemről már nem szerelem hanem ragaszkodás/gondoskodás volt csak. Egészségileg voltak/vannak problémái ami miatt nagyon kevés munkát végezhet el így azt mondtam neki, időnként ha szükséges tudok adni minimális pénzt (10-15e) de nem a végtelenségig és nem várok érte semmit mert belefér a keretbe viszont ha alakul kapcsolatom ez véget ér.

2021 júliusában megismerkedtem valakivel, kezdetben béna voltam és nem eléggé fejeztem ki mit akarok majd alakultak a dolgok, beleszerettem - elmondtam neki a fentit, így minimálisra csökkentettem a kapcsolatot exemmel és közben ő is összejött egy ismerősömmel akihez költözött, itt október/november környékén volt egy tűz ahol majdnem meghalt így még 2x15e-rel kisegítettem őt/őket hogy helyre jöjjenek azzal a feltétellel hogy januártól teljesen megszakítom a kapcsolatot velük és így is tettem, töröltem messengeres kapcsolatot is.

Amiben hibáztam hogy ezt nem mondtam el annak akit szeretek, nem mentegetésképpen de ő ezen idő alatt (július-december) többször is találkozott saját exeivel és döntésképtelen volt sőt történtek dolgok, minimális figyelemhiány esetén is - dolgoztam vagy nem tudtam írni - megkaptam hogy megcsalom, máshoz járok, exemmel összejárunk és ha valami nem tetszett neki akkor nem mondta el mert "konfliktuskerülő"...

Most júniusban a szememre olvasta hogy még biztos segítem sőt exemet is megkereste és rólam érdeklődött merthogy már mi szakítottunk, januártól-májusig a híváslistámat kérte papír alapon amit megkapott egyből ahogy kiküldte a szolgáltató hiszen nincs rejtegetnivalóm, annyi volt rajta miután megkereste májusban, az exem szólt hogy mi történt. Nyilván jöttek a kifogások hogy "másképp" máshol beszélünk és dugunk...van több csevegő program telómon, Viber mert egy ismerős srác nem messengerezik és Whatsapp mert egy masik szintén nem. Egy böngészős játék miatt pedig Telegram...bármikor megnézhette sőt volt hogy véletlenszerűen kérte a telóm hogy megnézze kivel beszélek, ilyenkor nyilván odaadtam. Amikor én bele szerettem volna nézni egy hónapja, az övé falhoz csapódott hogy ne működjön...

Miért nem lehet elhinni hogy valaki tud önzetlen lenni? Igen, költhettem volna magamra azt a pénzt de így is jutott annyi amennyi kellett, sőt barátnőm megszólt ha akár egy sört is akartam fizetni mikor kiültünk valahova hogy majd ő mert volt már aki a szemére olvasta mennyit költött rá...ettől függetlenül karácsony/szülinap/névnap nyilván kapott ajándékot.

Miért furcsa ha valakinek 17 év után sima barátként esetleg megmarad az exe és néha beszélnek miután békésen elváltak, hiszen az életének majd felében együtt volt vele? Nem tettem, ez évtől teljesen figyelmen kívül hagytam és fogom is ráadásul úgy hogy a barátnőm meg beszélget az exeivel...én megbízom benne.

Jelenleg egy exéhez visszament aki ellenem áskálódott, alá beszélt dolgoknak, manipulálja és játszmázik vele, benyalta magát az anyjánál de olyanokat tett Vele korábban hogy kettéáll a fülem. (megcsalta, rendőrt hívott rá és hazudott mikor ez kiderült és a csajt felelősségre akarta vonni és még mesélhetnék...)

Nem mártírkodni akarok ezzel, elmondani valakinek mert nincs bizalmasom, pár ismerősöm van akit nem nevezhetek barátnak sem és ennyi. A mindenem Ő, mióta ismerem nem tudtam másra nézni sem és most dolgozok vagy itthon játszok, iszok mert egyszerűen fáj belül. Miközben megkapom hogy biztos jól elvagyok mással mert nem keresem de ha keresem akkor egyszer magához húz majd eltaszít újra és visszamegy. Szégyen vagy sem, sokszor sírtam mikor senki nem látott, 40 évesen mindent értelmetlennek látok már és nem, nem kapuzárási pánik hanem az hogy szeretem és nem tudok nélküle élni bármennyi fájdalmat kaptam.

40F