Attól félek, hogy elveszítem. Mit tehetnék érte, hogy mindenképp megtartsam?

Úgy fogod megtartani, ha kialakul benned, hogy nem akarod megtartani. Egy kis szabadság, satöbbi...

Bár a legjobb lenne, ha tőle is megkérdeznéd.

Megtartani, elveszíteni nem lehet senkit, mert ez az egész csak egy illúzió. Valójában soha nincs olyan, hogy valaki másvalakié, vagy valakik együvé tartoznak. Olyan van, hogy ketten egy úton mennek egy darabig az életben, sőt olyan is, hogy annyira szeretik egymást, hogy kitartanak egymás mellett akkor is, amikor az egyikük inkább már másfele menne. Meg olyan is, amikor nem szeretik egymást, de mégis együtt maradnak. (Mondjuk, mert jobban félnek a magánytól, mint egy rossz társtól.) Sokféle élethelyzet van.

"De úgy érzem egyre jobban kiábrándul belőlem." - én először is kommunikálnék. Tényleg így van? Mi ennek az oka? Tudok segíteni rajta? AKAROK segíteni rajta? (Lehet, hogy olyan tulajdonságomon kellene változtatnom, amit nem is vállalnék be.)

A jó párkapcsolat alapja, az őszinte kommunikáció. Ahol ez nem megy, ott lehet bármilyen szép is a külszín, a valóságban az csupán egy látszat. Beszéljetek! Beszéljetek meg mindent! Nem szócséplésre gondolok. Hanem a valódi érzelmek, a valódi problémák rövid, lényegre törő feltárására. Ha lehet, akkor sértődés és egyéb játszmák nélkül. Mindig szem előtt tartva, hogy a másik szeret engem, és én is szeretem őt, tehát mindketten meg akarjuk oldani a felmerülő problémát, nem pedig durcáskodni, haragudni akarunk a másikra. Akkor menni fog. (Nem mondom, hogy könnyű. Valójában elég kevés embernek megy igazán jól. Én is most tanulom csak, pedig már elmúltam 40. Ez van.)