Már teljesen kikészít, fontosabb a kutya mint én?

3 éve vagyunk együtt, együtt vettük a kutyát akit én is nagyon szeretek. A barátom sokat dolgozik, korán megy, későn jön haza. De amikor itthon van, akkor is csak a kutya. Annyira nem kérhetem meg, hogy mossa meg a piszkos lábát ha beengedi a kertből, így fekszik vele az ágyba. Este hazaér, és behívja magához az ágyba aztán őt ölelgeti. Ma teljesen elpattant az agyam, mert rólam húzza le a takarót hogy betakarja a kutyát, én meg kiküldtem a helyére az állatot, ebből még akkora veszekedés lett, hogy most a kanapén alszik vele a másik szobába. Már ebből rohadtul elegem van. Mondtam szépen, mondtam csúnyán, de úgy érzem semmi sem használ. Én érezzem magam szarul meg köcsögnek, mert nem akarok a retekben pihenni, meg mondjuk kényelmesen aludnék, nem kitúrva, főleg, hogy én is fizetem az ellátását, sőt lényegében én látom el meg foglalkozók vele, mert ő sosincs itthon. Tiszta nevetséges hogy ezen kell vitázni, mint ha óvodások lennénk, és ez már annyira felbosszant hogy le se tudom írni... Már azon gondolkodom, hogy szarok az egészre, gyűjtök pénzt, keresek egy saját lakást ő még lakjon akkor a kutyával ha ennyire semmibe vesz. Nevetséges már ez az egész.