Szerintetek normális ha egyedül érzem magam egy párkapcsolatban ?

Igen, az eltérő munkabeosztású vagy a kereső tevékenységen felül is feladatokat ellátó pároknál nagyjából hasonló módon telnek a hétköznapok.

Erre nem készít fel az iskola, a sokszor felesleges lexikális tudás helyett, a romantikus filmek is ott érnek véget, hogy a szerelmesek ellovagolnak a naplementébe, az, hogy 2 év után fogalmuk sincs mit kellene kezdeni a párkapcsolati problémákkal, az senkit nem érdekel.

Hát nem normális, te neked kell eldonteni, hogy megeri-e várni a csodára.

Én nem várnék az biztos.

Nem normális.

Mit dolgozik, és miért ilyen sokat? Mi a célja ezzel?

Néha vannak időszakok, amikor minden mást félre tesz az ember egy cél (párkapcsolatban: közös cél) érdekében. De ennek átmeneti időnek kell lennie, és persze a pár tagjainak közösen kell elfogadnia ezt.

Én is hasonló helyzetben vagyok. Annyi a különbség, hogy én a kisbabánkkal vagyok itthon, a férjem pedig kora reggel megy és késő délután ér haza. Viszont itthon felújítunk, mindent ő csinál a házon. Munka után pedig este tízig itthon dolgozik. Karácsonyt lőtte be, hogy addigra legyen készen az amit nagyon szeretne ezer éve megcsinálni. Kicsit nehezen viselem ezt az időszakot, nagyon kevés minőségi időt töltünk együtt, ez kb egy hónapja tart. Viszont én elmondtam neki, hogy sok minden van, le van terhelve, de sajnos társas lény vagyok, nekem kevés minden este csak a horkolását hallgatni. Úgyhogy addig kell kibírni ezt, amíg nem végez a saját lakterünkkel. Maximum tényleg még egy hónap és utána több időnk lesz egymásra, kettőnkre.

Kommunikáljatok. Én egyből ezt tettem, mert ő honnan tudná, ha én nem mondom. Nyilván, ha ezek után is csak munka és semmi minőségi együtt töltött idő, akkor tényleg szakíts vele. Nincs értelme ilyen kapcsolatban maradni.