Hogy lehet ezt kezelni? Normális ez egyáltalán?

Barátnőm egyetemista és nagyon nagy ismerősi társasága van. Természetesen 99%-ban férfiak, de itt nem is ez a lényeg. Ha elmegyek vele egy egyetemi buliba, akkor az úgy néz ki, hogy 15 percenként jön szembe egy fiú barát, akit még kb soha nem láttam, és nagy öleléssel köszöntik egymást. Majd 10-15-20 perc beszélgetés, amiből én teljes mértékben kimaradok. Nyilván nem tudok bekapcsolódni, mert se a szakjával nem vagyok képben, se a közös ismerőseiket nem ismerem, se a múltjukat, semmit. Barátnőm igyekszik bevonni, de ilyenkor mindig az van, hogy én ott állok mellettük mint egy szellem amíg ők beszélgetnek. Akivel beszélget, az kvázi rám sem néz, mintha tényleg ott se lennék.

És nem egy ilyen van, hanem konkrétan erről szól a közös bulizás. Már ott tartok, hogy többé egy ilyen rendezvényre sem megyek el vele, mert számomra ez unalmas és frusztráló.