Milyen lenne most az életed, ha az első pároddal maradtál volna?

Egy rémálom. Mindent nekem egyedül kéne megoldanom. Semmiben sem lenne partner. Egész nap a picsogását hallgatnám, kettőnk helyett is csak én spórolnék és semmi más nem érdekelné, csak a számítógép meg az anyja.

(Férfiról van szó)

Soha nem csinálnánk semmi programot, pesten laknánk valami albérletben, kb heti kétszer kéne jópofiznom a rokonaival.

(Amúgy évek óta nem beszéltünk, lehet hogy megváltozott, én csak abból indulok ki ami akkor volt)

Gyereket kellett volna mar szulnom, hazasodnom es soha nem akarom egyiket sem.

Nem csinalna otthon semmit,hazimunka stb, nem mennenk sehova.

Szegények lennénk, legalább két-három gyerekkel, és egy szoba-konyhás putriban élnénk vidéken. A férfi megcsalna, akivel csak tudna, nem lenne rendes munkája, és vagy börtönben ülne, vagy halott lenne egy késelés után.

Ez a párkapcsolat rövid és szintemen aluli volt, de legalább a családja szeretett engem.

Hmmm állandóan vitatkoznánk az ő keresztény konzervatív, és az én ateista liberális nézeteim miatt. Fogalmam sincs hol élnénk, mert ő évekig nyavajgott a munkája miatt (szar fizu, önkormányzati lakás, szar kollektíva), de még azóta is ott van, én viszont elhúztam Pestre egyetemre, most pedig már külföldön vagyok, ide sosem jött volna. Depressziós volt állandóan, folyamatosan a saját képére akart formálni, és sosem volt jó semmi amit tettem, szóval valószínűleg depressziósabb és öngyűlölőbb lennék, mint mint most vagyok. A családom sosem fogadta volna el, mindig feszkó lenne. Alig tudtunk volna kimozdulni, utazgatni és normálisan élni. Kb semmi perspektívánk nem lenne, az ő gyerekes viselkedése miatt kellene szégyenkeznem.

Huhh köszi kérdező ezt a kérdést, jó volt ismét nyugtázni, hogy nem ő van az életemben a vőlegényem helyett, aki mindenben társ

Már biztosan együtt laknánk, valószínűleg házasok is lennénk és folyamatosan vitáznánk arról, hogy ő gyereket akar, én meg nem. A szex még mindig rossz lenne köztünk (ha lenne egyáltalán) és még mindig nem tudnánk semmi fontosat megosztani egymással, érzelmileg megnyílni egymás felé. Ő lehet alkoholista lenne, mint az apja. (A kapcsolatunk alatt is sokat ivott, de szerinte az egyetemi évek alatt ez belefér. Szerintem heti 3-5 este berúgni sok, mindegy, hogy milyen életszakaszban van az ember.) Átlag életszínvonalon élnénk Budapesten, mindketten értelmiségi munkát végeznénk. Az otthoni teendők mind rám maradnának, mert az anyja náluk minden háztartási munkát magára vállalt, így az exem sosem tanult meg rendet tartani maga körül/felnőtt módjára gondoskodni magáról (pl. 23 évesen még hazahordta a szennyest anyucinak és lényegében péksüteményen, illetve mekis kaján élt). A pénz is rendszeres vitatéma lenne köztünk. Én spórolósabb vagyok, ő pedig az egész fizuját gond nélkül elverné hónap végére.

A mi kapcsolatunk előbb-utóbb mindenképp véget ért volna a rossz kommunikáció és az értékrendbeli szakadékok miatt, de remélem azóta sokat fejlődött emberileg és megtalálta a boldogságát valaki más oldalán.

Maga lenne a pokol. Emiatt szakítottam vele. Valószínűleg még jobban tönkretett volna mentálisan. Nem csak felpofozna, hanem verne engem. Talán alkoholista is lenne. A végén gyakran ivott és akkor kötekedett meg erőszakoskodott velem. Lehet, hogy szültem is volna neki, akkor a gyereket is bántaná, engem pedig vele zsarolna és sehogy sem tudnám elhagyi.

Borzalmas csak abba is belegondolni, hogy a sorsom ilyen irányt is vehetett volna. Azonban volt bennem elég kurázsi és ideje korán kiléptem ebből az egészből.