Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bántó, ha az édesanyámat megkérem, tanítsa már meg a barátnőmet főzni?
Szeptembern költöztünk össze, előtte mindenki a saját szüleivel élt.
Nekem anyukám a tipikus "tyúkanyó" típus, háztartásbeli, mióta az eszemet tudom. Nagyon szeret és jól is tud sütni, főzni, így mindig friss ebédre értünk haza apukámmal, volt folyamatosan valami sütemény, sós nasi stb. Ne értsetek félre, nem azt várom el a barátnőmtől, hogy akkor minden nap minimum három fogással várjon haza, nem ez hiányzik. Sőt, én nagyon jól elvagyok napközben úgy, hogy reggel órára menet veszek valamit a közelben lévő pékségből, ebédre beülök valahová barátokkal, csoporttársakkal egy ebédre, de a kedvenc helyeink a Wolton is ott vannak. Vagy főzni is tudok, az más kérdés, hogy sokszor időpazarlásnak érzem.
Barátnőm viszont a fejébe vette, hogy ő főz ránk és nagyon aranyos, értékelem is, de sokszor ehetetlen, amit készít. Vagy olcsó alapanyagokból dolgozik, esetleg sima zacskós ételt próbál "feljavítani". Engem meg az ilyenektől, hogy tésztás poralap, üveges szósz, ilyen olyan instant dolog, a hideg ráz. Vagy hogy az egyetlen fűszer, amit használ, az a bors (a són kívül).
Próbáltam már azt, hogy akkor főzzünk együtt, de ott is csak úgy jó szerinte, ahogy ő kitalálja. Felhoztam, hogy karácsonyra lehetne az egyik közös ajándékunk utazáson kívül az, hogy elmegyünk egy főzőkurzusra, "jó buli" alapon. Áhh nem, az pénzkidobás, ma már mindenről van fent videó is a receptek mellett... De a recepteknél is le van írva valami, ő azt kihagyja, mert hogy "jó lesz az anélkül is". Kb. mindent kidobok emiatt, aztán azt mondom neki, hogy megettem/barátok megették, amíg nem volt itthon. Szerintük amúgy én vagyok a hibás, mert ugyan miért változtatna, ha én azt mondom, finomakat főz és minden "elfogy". De megbántani sem akarom, meg tényleg értékelem, hogy ennyire próbálkozik. Az jutott eszembe, hogy édesanyámat kérném meg, párszor, amikor ott vagyunk, "fogja be" maga mellé a konyhába, hogy lássa a barátnőm, máshogy is lehet... Szerintetek ez jó ötlet lenne? Anyukámmal jól kijönnek amúgy, szeretik egymást.
(1,5 éve vagyunk együtt, nem tudom, lényeges-e)
válasza: válasza:Két dolgot tudok elképzelni (a kettő nem zárja ki egymást):
- édesanyád téged tanít meg főzni, Te meg a barátnődet
- dícséred, ha valamit jól csinál, javasolsz apróságokat, amitől neked jobban ízlik, és idővel ráérez
Nálunk utóbbi bevált.
Amúgy nem értem, hogy ha tőled nem fogad el segítséget, édesanyádtól miért fogadna el.
válasza:Egyébként nálunk is voltak rosszul sikerült ételek. Mit csináltam?
Visszatettem lángra, és feljavítottam.
Én tudok főzni, de ha próbálok vele közösen valamit főzni, akkor is erősködik, hogy az úgy nem lesz jó.
Mind a ketten egyetemre járunk még. A rezsit és a bevásárlásokat felezzük, azon kívül külön kasszán vagyunk, ez a legtisztább.
válasza:
válasza:30-as! Attól mert a kérdező elköltözött, még fordulhat bármivel a szüleihez. Vagy szerinted onnantól, hogy a gyerek elköltözik, el kell vágni a szülőkkel mindent?
Kérdező, kommunikálj a barátnőddel, vagy szakíts! Éveket akarsz még elhúzni vele úgy, hogy hazudsz neki?
válasza:"én hiába szeretnék neki segíteni, nem megy, mert "ő jobban tudja""
Legyél férfi! Állj a sarkadra! Vagy az egész életedet úgy tervezed leélni, hogy olyan írja elő neked, hogy mit hogyan csinálj, aki szemmel láthatóan fele annyira se ért az adott dologhoz, mint te?
válasza: válasza:Az a baj, hogy minden hozzászólásodból süt, hogy lenézed a barátnődet.
"hallgatom, ő ezekkel mennyit dolgozik, mikor általában pár hozzávalós ételek, amik maximum fél óra alatt elkészülnék"
Érted csinálja, miért degradálod le ennyire? Szerinted maximum fél óra, hogyne, ott álltál mellette? Honnan tudod, hogy neki annyi volt?
Legalább picit próbáld már értékelni az erőfeszítéseket, amiket tesz. Senki nem születik konyhatündérként, és ezek szerint otthonról sem ezt hozta.
Igenis lehet normális hangnemben szólni neki. Én is úgy jöttem otthonról, hogy anyám a sót meg a delikátot ismerte, én meg váltig állítottam, hogy nem szeretem a fűszeres ételeket. Jött a párom, akinek az anyukája hagyományosan főz, jó zsírosan fűszeresen (évek múltán már mondhatom: nem mindig olyan finoman).
Összeköltöztünk. Párom eleinte mindig mondta, hogy finom, csak... és behozta a fűszert, sót, egyebet a konyhából magának. Rosszul esett? Igen, de nem volt sértő, mert mellé megköszönte, hogy a kedvéért dolgoztam, és nem lenézett, hogy hátezmaxfélórafuj.
Én pedig alkalmazkodni kezdtem. Több borsot, azt meg tudom enni. Delikát helyett fűszerkeverékek, mert akkor nem nekem kell tippelgetni az arányokat. Páromat pedig odahívtam főzés közben, kóstoljon bele ő is, fűszerezzek-e még?
Eltartott egy ideig, persze. De én rájöttem, hogy szeretem a fűszeres kaját (és az nem egyenlő a csípőssel), párom pedig a főztömet szokta meg, már rég nem keresi a fűszert utólag - maximum ha valamit chilivel vagy hasonlóval enne, amit én nem.
Ehhez mondjuk az kellett, hogy nem nézett le, és nem utasított el alapból mindent, amit ő nem ismer. A "porkaja" sem több megfelelő fűszerkeverékeknél, ami megkönnyíti a szakács dolgát, attól még főzni ugyanúgy kell. Igen, nálunk is van porkaja is, feldúsítva is, újragondolva is... meg van olyan is, amihez nem használom, mert magamtól finomat csinálok.
(A carbonarás példád meg eleve szar, mert az emberek nagyon nagy részének a tejszínes-sonkás/szalonnás tészta a carbonara, fingjuk sincs az eredeti tojásos verzióról, az átlagnak nem is ízlene.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!