Úgy látom hogy a függőségei megölik a kapcsolatunkat - lehet még ebből kiút?

Nem voltam biztos a kategóriaválasztásban, de ide írom ki a problémámat.

A téma nem épp a legális erkölcsi feltételeket érinti, ezért előre is elnézést, ha valakinek ez nem fér itt bele.

A barátom egy ideje rákapott a füves cigire köszönhetően a 'jó' társasági körének leginkább, valamint egy traumának. Toleráltam, igaz egyre rosszabbul, hiszen azt éreztem hogy én nem vagyok már elég neki hogy jobban érezze magát.

Nem élek ilyenekkel, ezért is kezdtem egy idő után kilógva érezni magam. Sajnos igazam is lett, többet van a bandával, mert velük megvan ez az egy közös kapcsolódási pont, illetve bekerültek másfajta drogok is a képbe.

A múltkor láttam őket, mindenki totál depresszió, le van csúszva. Ahogy jött az üzenet hogy lehet menni az anyagért, mindenkin úgy kiült a boldogság, hogy csak lestem.

Az eset előtt 10 perccel ígérte meg, sőt kért is meg, hogy ne hagyjam, segítsek neki lejönni. Egyet fordulok és már ez van...

Hatalmasat csalódtam benne, elsírtam magam es eljöttem. Persze rohant utánam hogy ne haragudjak, nagyon szeret és soha többé nem használ semmit. Szüksége van rám.

Nagyon szeretem én is, de azt érzem hogy nem tudok már többet adni neki, elfogytam. Elkezdtem én is lecsúszni mindenben ezalatt.

Azóta bár távolságtartóan de kommunikálunk, viszont azt érzem hogy ebből nem lesz már visszaút. Plusz magamat ölöm, hogy mekkora szemét vagyok ha egyedül hagyom ilyen helyzetben. Ő elvan most, abban van hogy minden rendben van köztünk ismét, csak egy kis kirohanás volt. Nem hoztam fel ezt azóta neki (2 napja történt az eset).

Nagyon összenyomva érzem magam, mit tehetnék?

Kérlek ne is válaszolj ha csak oltani akarnál, hidd el maximálisan tisztában vagyok a helyzettel enélkül is!