Fizikai bántalmazás vagy a megcsalás rosszabb egy kapcsolatban?

Én szeretem azt ha az illető szeret. Ha szeret akkor nyilván fel tudom idegesíteni akár félreértés miatt. Ha érzelmes, szintén szélesebb érzelmi skálákon mozog.

Ha rideg, megcsal, nem jelent neki semmit az együttlét érzelmileg, önhitt, nem jön be. Ha az önuralma tökéletes, pláne ha nincs is min uralkodni, mivel nincsenek érzelmei, ez sem jön be.

Szeretem ha vannak érzelmei, képes sírni, ideges lenni, félni, kiabálni, szenvedélyes lenni, féltékeny lenni, félteni. Ameddig meg van az igénye arra hogy ezt egyre jobban kezelje, az én érdekemben, a mi érdekünkben.

Ha érzelmes, esetleg kikészül, részben az én hibámból, vagy legalábbis önhibáján kívül, és olyankor van valami hülye bántalmazás féleség, ha csak amolyan hiszti, amitől nem esik bajom, az belefér.

Ha bántalmaz hogy bajom esik, nem férne bele, mert akkor már szintén nem szeret, mert ha szeret, olyankor is képes mérlegelni. De ilyenben nem volt részem.

Ilyen bűnügyi esetek, törvény által büntetendő dolgok, soha nem fordultak elő az életemben. Gondolom ezek egyértelműek lennének. Illetve egyszer lett volna, de abból hamar kiléptem.