Én vagyok túl érzékeny?

A helyzet az, hogy barátommal még nem élünk együtt. Ha nem vagyunk együtt egy nap, akkor esténként szoktunk telefonálni általában (ritkán marad ki, ha éppen nem úgy jön ki a lépés).

Ma a munkában elég sok impulzus ért, egész nap nem tudtam messengeren írni a barátomnak. Elég sok ügyfél jött be tárgyalni, elindult 2 új projekt is. Írtam is barátomnak nap közben, hogy majd meselek, mert sok minden izgalmas dolog történt a munkahelyemen.

Délután hazajottem, szakdolgozatot kell írnom, most az utolsó simitasokat végzem, lesz azért vele még teendő, november első felében (nov 7)kell leadnon, de a kész verziót meg a hosszú hétvége előtt el akarom küldeni a konzulensnek, hogy a hétvégén utoljára belejavitson, és jovoheten azokat tudjam korrigálni (ellette 40 órát dolgozom).

Mellette anyát műtik rák miatt csütörtökön, és szerdán bemegyunk vele a kórházba, illetve csütörtökön a műtét után látogatni. Viszont elég hülyén jön ki a lépés, mert mi barátommal elutazunk pénteken Londonba (ez az utazás már kb fel éve lett megbeszelve, ráadásul egy eseményre megyünk). Szóval oda is kell pakolni. Jelenleg ezer felé van az agyam, úgy érzem, hogy most minden osszejott, a Munkahely, anya műtétje, a szakdolgozat, ráadásul ez az utazás is (amit alapvetően várnék és jó lenne, de most abszolút az egészhez nincs hangulatom).

Na de a lényeg.. Nap közben sem tudtam barátomnak írni, munkában nagy volt a prohes, este szakdoga, és még írtam is barátomnak h majd este meselek. Mondta h rendben, de ők xboxoznanak a haverjaival kb fel 11től. Mondtam h rendben.

Csak közben a konzulensem felhivott teamsen egyeztetni, az eltartott 10-ig, utána anya elkezdett velem veszekedni, és hát ott voltunk, hogy már lassan fél 11, mire tudtam hívni a barátom (eredetileg fel 10et beszéltünk, hogy akkor kezdünk telefonálni).

És hát mondtam barátomnak, hogy mit és hogyan tervezek a hétre és beszéltünk a logisztikáról, hogy az utazás előtti este kéne találkozni, viszont csak neki van autója és hogy akkkr a bőröndöket mit és hogyan.. Na mindegy ezt a logisztikat megbeszéltük, és akkor kb így elkoszon, mert már menni kell xboxozni.. És hát őszintén nekem ez rosszul esett, hogy tökre meséltem volna neki a napomrol, írtam is neki nap közben.. Meg az egész estem tiszta kaoszos volt, szakdoga stb és olyan jol esett volna picit beszélni :( meg itt a műtét meg minden, és most.. Nem a legjobb a lelki hangulatom.

Tudom, ez picit a hiszti kategória, hiszen ő megigerte a másik 2 haverjanak h játszanak és tudom, hogy azért köszönt el, mert a többiek várták már... Mamrint ez picit ilyen felemás bennem, hogy valahol az én hibám, hogy nem tudtam fel10re kész lenni a dolgokkal, mert minden csúszott az estémben, de jól esett volna, ha az xbox helyett engem választ :( Maskor mindig ha xbox van, időben jövök telefonálni, és akkor késő este tudnak játszani (heti 1x szoktak csak kb).

Lehet én vagyok túl érzékeny, mert most túl sok a stressz rajtam, nem tudom.. Valahol meg is értem őt, de nem esett jól. Vagy ti ezt lazán kezelnetek a helyemben?

Bocsi, ha picit összevissza van a fogalmazás, fáradt vagyok és gyorsan gepeltem