Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Belémszeretett egy Borderline személyiségzavarral rendelkező lány. Jelenleg zárt osztályon van öngyilkossági gondolatok miatt. Hogyan távolodjak megfelelően?
A kapcsolatunkban a részemről való bizonytalanság váltotta ki a problémákat. Pánikolt, egyre közelebb jött, majd megfojtott a szeretetével. Olyan személyes határokat lépett át, amelyekkel még magam sem tudtam hogy rendelkezem.
Rengetegszer elhangzott az öngyilkosság témája, nemcsak érzelmi kitörésekkor, hanem nyugodt állapotban is, "tényszerű közlés" módján adta tudatomra, hogy amennyiben ez a kapcsolat nem működik, ő véget vet neki. De heves érzelmi vitákban is elhangzott az én hibáztatásom; amikor szembesítettem hogy tisztában vagyok azzal hogy manipulál, szimplán tagadta.
(Fontos megjegyzés: már próbált öngyilkos lenni ismerettségünk előtt, és évek óta depressziós, ez a kapcsolati csalódás csupán hab a tortán).
A rossz dolgok ellenére tudom hogy ez mindössze egy reakció a részéről, hogy mindenáron megvédje önmagát a további sebek keletkezésétől. Ezért megértem, és nagyon sajnálom.
De az biztos hogy én nem tudom őt megmenteni; illetve ha vele maradok, GARANTÁLTAN magával fog rántani a mentális állapota.
Nagyon akar engem. Az egész érzelmi világát rám borította de nekem ez rengeteg, pedig én sem vagyok egy mentálisan teljesen egészséges ember, tehát jóval többet elnézek, mint mások, általánosságban.
Hogyan szakítsak vele, anélkül hogy túl nagy fájdalmat okoznék?
igen, teljesen normális.
Nekem is voltak olyanok, akik megijedtek és kiléptek az életemből. Azóta is élek és virulok.
Zárt osztályra önként nem igazán mehet senki, csak nyíltra. Valami durvát mondhatott az orvosnak.
Értem hogy élsz és virulsz, de fenyegetőztél öngyilkossággal, illetve tudatára hoztad az aktuális illetőnek hogy már a búcsúleveleket is megírtad?
Lehetetlen eldönteni, hogy áll-e valós szándék mögötte.
De, a borderlineoknal aggodni kell az ongyilkossag miatt. Kiugroan magas az ongyilkossagi ratajuk, ez nem sima depresszio, ez szemelyisegzavar. Az egyebkent, hogy megkert, hogy vidd be a nyilt osztalyra szerintem baromi jo/eros lepes volt tole, ugy ebbol az jon le, hogy tisztaban van a betegsegevel es amennyire csak tud, probal ellene tenni.
Itt a gond az az egyebkent, hogy te lettel a "favourite person"-je, ez nagyon gyakori a borderlineoknal. Mivel ez mar teljesem orvosi dolog igy mi nem tudunk segiteni, es nem is szabad beleokoskodnunl ebbe a temaba. Lehet, hogy fel kellene keresni egy szakertot, akar ilyen ingyenes kerdezz a pszichiatertol/pszichologustol cuccot, akar egyik nap bemenni a korhazba es megkérdezni a kezelo orvosat, hogy szerinte hogyan lenne erdemes eltavolodni.
bordeline: 5% -a
skizofrének: 10% -a
lesz öngyilkos.
Most tuti le leszek pontozva, miután bevallom magamról, hogy én is ilyen idióta vagyok. Elméletben nekem kéne a legjobb embernek lennem, aki válaszolni tudna erre a kérdésre, mert én is borderline vagyok és depressziós, elég erős öngyilkossági hajlammal, napi szinten fel jön a téma, én is megpróbáltam már, aminek a következtében a zárt osztályra kerültem, és nálam is az elhagyatás a legnagyobb gond, ami szuper, mivel párom pont nemrég közölte, hogy nem biztos benne, hogy szeret-e még. 🙃
De az a helyzet, hogy nem tudok válaszolni. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tenned, hogyan lenne a legempatikusabb és mi lenne a legjobb mindkettőtöknek. Most ha a saját szemszögömből nézem, én mindenképpen öngyilkos lennék, ha egy szó nélkül kilépne az életemből egyik napról a másikra is (sőt, ennél szenvednék a legjobban), ha közölné, hogy szakítunk, ez van, akkor is, és ha hitegetne mindenfélével, amikor rájönnék, akkor is. Bár talán még az lenne a legjobb rövid távon. Hosszú távon nem, meg neked semmikor se, szóval azt se ajánlom.
Erre egyszerűen nincs jó megoldás. Borderlineként a szakítás sehogy se jó, és mindenképpen hatalmas fájdalmakkal (lelki és fizikai is) jár. Össze se kellett volna jönnetek nektek se, meg nekünk se (én próbáltam lebeszélni magamról őt 2 évvel ezelőtt, de sikertelenül).
Én több, mint egy éve járok pszichológushoz, és nemrég óta csoportterápiára is, így írom ezeket, annyira szétcseszte a személyiségemet ez a szar, hogy még ezek se segítenek, és még ezek mellett se tudok normális emberként viselkedni.
Sajnálom hogy ez a helyzet nálatok, de ha te elhatároztad hogy nem tudsz ekkora teherrel együtt élni (ami érthető), akkor jogodban áll szakítani, anélkül hogy bárki elítélne emiatt.
Egy szakításra semmikor nincs optimális pillanat még egészséges emberek között sem. Talán annyit lehetne tanácsolni ha még bent van a barátnőd a pszichiátrián és ha engedik hogy kommunikáljon veled (telefonon) akkor kellene szakítani. Tehát amíg orvosok és nővérek veszik körül, biztosan kapja a gyógyszereket, felügyelet alatt van. Vagy beszélj a kezelőorvosával hogy ő mikor javasolja. Az biztos hogy akkor lehet csak ha már szed gyógyszereket. Kegyetlenül hangzik az ilyesmi, de minden embernek joga van a saját életét élni úgy ahogy szeretné. Te is rámennél mentálisan az örökös öngyilkossági fenyegetőzésekre. Esetleg ha vannak szülei, rokonai, barátai akik oda tudnak rá figyelni, velük is lehetne beszélni hogy segítsék a barátnődet és figyeljenek rá oda. Nála is elengedhetetlen lesz a pszichoterápia, ahogy a 18-as is csinálja.
Rám is rámsütöttek, hogy borderlineos vagyok, pedig csak több rossz dolog történt velem, mint egy atlag emberrel! Kimásztam egy bántalmazó kapcsoltbol, férjhez mentem, és tá-dá! Semmi bajom...
K*rva konnyu valakire rasütni ezt!
P.S. hazudtam! Még mindig félek néha, hogy "na, ma milyen szarcunami zúdul a nyakamba?"
De a törtentek fényében erthető!
Ismerd meg az előeletet, hogy kiert lett ilyen stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!