Miért csak viharos kapcsolatokban érzem "jól" magam?

Igazán hosszú kapcsolataim még sosem voltak. Aki rosszul bánt velem, azért epekedtem hogy végre megszeressen. Minden percet, amikor épp jó volt minden sokkal intenzívebben és boldogabban éltem meg, mint abban a kapcsolatban ahol korrektek voltak velem és tényleg szerettek és megbecsültek. Sokszor én magam generáltam feszültséget, ha épp minden tök jó volt, csak hogy legyen egy kis szenvedély, vagy nem is tudom. De nem tudatosan, mindig szenvedtem ha épp veszekedtünk, de mégis ezt csináltam... Pedig vágytam és mindig vágyok normális, boldog párkapcsolatra.

Tudattalanul, de mintha az az érzés nyugtatna meg hogy valami rossz, mert különben bepánikolok amikor épp minden rendben, mert el se akarom hinni, hogy lehet minden jó, és félek úgyis elromlana. Igazából fura az egész és nem is tudom rendesen megmagyarázni ezt.

Jelenleg is kapcsolatban élek, lassan 1 éve. Nagyon szeretem, ő is engem, de sokszor kikészítem amiért ezeket csinálom. Magamat is. És én sem értem, miért. Miért nem tudok normálisan létezni egy kapcsolatban, miért nem tudok sokszor normálisan viselkedni és miért generálom folyton a veszekedést ahelyett, hogy megbeszélnénk normálisan. Sokszor rémeket is látok, hogy úgyse vagyok fontos neki, úgyis elhagy. Ha minden oké köztünk akkor is érzem ezt, és ezzel saját magam és őt is kiborítom.

Lehetséges hogy ez valami személyiségzavar lenne? Tudom és érzem hogy így nem jó élni, de egyszerűen nem tudom, miért nem tudok normálisan és boldogan élni, mint mások.